2013. május 13., hétfő

Bajban vagyok

Az történt ugyanis, hogy a sok színváltogatás közben eszembe jutott mi legyen a Buciságaim sorsa.
Az biztos, hogy legalább egyikük nem stóla lesz, hanem kardigán.
Szerintem ő lesz az első áldozat.
Csakhogy annyira kívánom a csipkefonalat hogy akármelyikhez hozzányúlnék most. (nálam eddig terjed a csipkefonal-nemkívánás: kb egy hét)
Ebből a vörösesből őszire tudnék elképzelni valami finomságos semmiséget magamra,
a zöldesből pedig akármikorra.
És mindegyikük elég lenne egy kardigánra, mert mind 1300-1400 méteresek...
Na de mi a baj: hogy ha én most elkezdek kardigánt kötni, akkor a színváltósomat megint elpakolom. És most be akarom fejezni!
Úgyhogy sóvárgok ameddig bírom, addig is haladok a pulcsival...

3 megjegyzés:

aarkus írta...

Az első az nekem is nagy kísértést jelentene, holott ennyire vékony fonallal nekem még soha nem volt bátorságom kötni.

MrsYarnart írta...

még soha nem láttam ennyire vékony fonálból kötött kardigánt. kíváncsi vagyok, milyen lesz!

Annamari írta...

Látni még én sem láttam, de elképzeltem. Ott kezdődött a dolog, hogy egy bontásra vásárolt kardigánt vettem magamra, vékonyka, és olyan jó volt a könnyűsége. Na, és aztán persze más szabásmintában gondolkodom... tehát én kell megkössem magamnak, hogy olyan legyen amilyent elképzeltem :)