2013. április 5., péntek

Vízválasztó

Tegnap ideértünk. Meghoztam a nagyon nehéz döntést: elválasztódtunk. Az utóbbi hónapban a szoptatás nyűg volt, hiába akartam, ragaszkodtam hozzá foggal-körömmel - nem megy. Nem ment, mert minden alkalommal véresre harapás lett a vége, fájdalom és annyi. Tegnap este olyant harapott belém, hogy remegtem még vagy egy órán keresztül és ez pecsételte meg a sorsunkat. Gondolom, nem jött már (úgy) a tej, ahogy szokva volt vele, alig van már vagy talán nincs is, és erre erőszakkal próbált rásegíteni... Tudom, hogy az elmúlt két hét történései sem segítették elő a jobb tejtermelést, a rendszertelen étkezéseim, a szoptatások kimaradozása hol a rohanás, hol az éppen vérző sebek miatt egyik vagy másik oldalról ide vezettek. De talán itt is az ideje ennek. Akármennyire rossz érzés nincs lelkiismeretfurdalásom, hiszen tényleg próbálkoztam. Csak ne fájna ennyire... tej helyett most a könnytermelésre állok át.

Tegnap volt a napja annak is, hogy megtudtam: Klárika éhezik, nem fejlődik jól, elkúrtuk az alvásprogramját az igény szerinti szoptatással, nem tápláltam hozzá időben, meg különben is túl sok időt töltök a fonalakkal és a számítógép előtt. Nagyon felbosszantott.

Nagyon dühítő az, hogy azok, akik úgy neveltek gyereket, hogy közben nem egyedül voltak vele most osztják az észt. Nekem is szükségem van kikapcsolódásra amellett, hogy én etetek, én altatok, én járok ki vele sétálni, és én tartom rajta a szemem amikor ébren van. És játszunk is együtt sokat, tud már egy csomó mindent. Nem mondom, hogy fantasztikus teljestményei vannak (nem is akarok ilyent), de a korához képest szerintem rendben van - igaz, hogy majdnem 11 hónaposan csak vagy 8.5 kiló, de már jár, felismeri a kutyát, tyúkot, macskát, malacot, majmot, galambokat, ha kérjük idead tárgyakat. És a 8.5 kiló is azért csak ennyi, mert lemozogja - Zuram nagynénje mondta, hogy neki 6 unokája van, de egyik sem mozgott ennyit, mint Klárika. Azt mondta rá: higany-gyermek... most ezt nem mentegetőzésképpen mondtam el, de ugyanezeket az érveket hoztam fel. És megkérdeztem: amikor éhes az ember vagy szomjas mit csinál: eszik/iszik, vagy kivárja a 6 órát, amikor valaki más úgy dönt helyette, hogy ehet/ihat? És kikértem magamnak, hogy többet ezeket nem akarom hallani. Remélem nem is fogom, mert akkor nem leszek civilizált.

És tegnap fontam. Végre. Már annyira kellett, hogy csak pörögjön az orsó, és legyen csend, hogy nem érdekelt, hogy majdnem éjfél van, fonnom kellett.
Felavattam Case orsóját a Katitól kapott tenceles rovinggal:
Olyan volt, mintha szálba húzott aranyat tekertem volna fel... (talán bővítenem kellene a színskálámat, a zöld és rozsdás mellett próbálkoznom kellene más színekkel is.)
Most pedig, amíg Klárika alszik fonok még egy kicsit. Bűnözök. Mert lelkiismeret nélküli anya vagyok.

13 megjegyzés:

Dominika írta...

Húúúú...
Az elválasztás teljesen rendben van! Nem az anyatej/szoptatás az anyai szeretet mértékegysége. Hála Istennek.
A többire nem is reagálok. Felejtsd el!
Én is anno még Rékunál egy nagyon közeli rokonomtól kaptam rendesen, és tessék, már három van, jól vannak, normálisak, tisztelettudóak, elevenek, élvezik az életet. Hol itt a probléma? Akinek most nem vagy elég jó, annak sose leszel.

Jucuu írta...

WHO ;)
http://kellymom.com/wp-content/uploads/WHOgrowthcht_wfa_girls_p_0_2.jpg

Katalin Diós írta...

Szügyiné Kati vagyok. Nagyok a gyerekeim, így elég távlatból látom a dolgokat. Én már akkor sírva szoptattam, amikor a lányom 1 hónapos volt, mert vérzett a mellem. Viszont szerencsém volt, mert a környezetemben mindenki azt mondta, hogy hagyjam abba a szoptatást, ha úgy látom nem megy. Szóval fel a fejjel. Egy elégedett, mosolygós gyerek elég bizonyíték arra, hogy jól szerepelsz, mint anyuka! Szerintem csak ez a lényeg.

fenci írta...

Á, ne foglalkozz az ilyenekkel... tudom, jól esik leirni, kicsit megkönnyebbül az ember, de ennyi felejtsd el utána. Szerintem mindig voltak/lesznek ilyen emberek akik mindig jobban tudják - mondjuk én azt élveztem, mikor tanácsot akartak adni az ikrekkel és mondtam, hogy négyen vannak... na akkor csend volt :-) Az elválasztással kapcsolatosan az érzelmeid pedig teljesen normálisak - mindig megvisel, hogy picit eltávolodnak, idő kell elfogadni ezt is...

aarkus írta...

Én is csak ismételni tudom a többieket: felejtsd el az igazságtalan szemrehányásokat, jogod van úgy alakítani az életeteket, hogy az neked és a lányodnak legyen jó, ne pedig a mások elvárásainak feleljen meg.
Azt tudom, hogy ha anno a gyes alatt már tudtam volna kötni, horgolni, ha már akkor is képes lettem volna ezekkel a számomra kedves tevékenységekkel levezetni a feszültségeimet, kisimítani az idegeimet, akkor sok helyzetre nyugodtabban reagáltam volna, és ez bizony a gyerekeimnek is jót tett volna!

bemka írta...

Klárika tündéri, csodálatos kislány, épp olyan amilyennek lennie kell:)
Te pedig tökéletes édesanyja vagy neki.
Mindig benézek, mindig elolvaslak, de ritkán írok.De ezt most le kellett írnom:)
Pussz

Judit írta...

Ne bánkódj Annamari, hogy ez így történt! Csodálatos hónapjaitok voltak,ennek az emléke mindig veled marad.
És igenis, szükséged van feltöltöltődésre, legyen az kötés, fonás, vagy bármi más.. Aki mást mond, az korlátolt. Ne törödj velük..

Az erkélykertedhez írnék még pár sort.. Én már évek óta ültetgetek mindenfélét a balkonomon, és imádjuk a saját epret, paradicsomot, fűszernövényeket. :))
(Nálam lesz ebben a hónapban pár ehhez kapcsoldó bejegyzés)

Judit írta...

feltöltöltődésre=feltöltődésre
ejnyebejnye... :))

paribanu írta...

Az én véleményemet szerintem ismered...Nem az a jó anya, aki halálra áldozza magát...Nyugodtan bűnözzél és felejtsd el a korlátoltakat:-)

Annamari írta...

A Jucuu által linkelt grafikon alapján az ő súlyával született gyerekeknek közel 10 kilónak kéne lenniük. Viszont szerintem nem túl nagy részük mozog annyit mint Klárika. Iszonyat, nyű van a fenekében. Amikor ébren van, akkor megy. És még mindig sokat van ébren... de nem vészes, végülis az alsó határ fölött van.
A nagyanyja állapította ezt meg, aztán lett egy szép kis szóváltás amikoris kifejtettem, hogy felnőttek vagyunk, meg különben is, ne beszéljen hülyeségeket, hogy nem fejlődik. És elmondtam, hogy nálam a kötés kikapcsolódás, ennyit megérdemlek.
Az elválasztást illetően: nem volt lelkem. Nagyon megcsappantottuk, de nem tudom egészen elvenni tőle. Napi egy-két szopi és szigorúan az első harapásig. Ez úgy érzem mindkettőnknek kell még.
És köszönöm a támogatást!

Jucuu írta...

Oh, Annamari, a táblázattal bátorítani akartalak, hogy Klárika bőven a normál tartományban van... Az én olvasatomban Klárika az 50 percentiles részen van, azaz a súlya teljesen normális.

Annamari írta...

Én is így értem, hogy benne van a hibahatárban, csak az átlag alatt. :) csak anyósom szerint sovány és alulfejlett, senki más nem látja ezt így. Tulajdonképpen én sem... az viszont tény, hogy nem lenne baj, ha lenne rajta plusz egy kiló :D

feherkriszti írta...

Szia,az én kislányom is egy évesen 8,5 kiló volt,mostanra nagyon szép 13 éves nagylány lett belőle.Nagyon szépek a munkáid.