Hétvége

Nálam elég gyorsan tud jönni-menni a láz, ha békén hagyom. Ezért általában békén hagyom, igaz felszökik 39 közelébe és az nagyon rossz érzés, de aztán egy adott pillanatban jön a megkönnyebbülés és a normál testhőre való visszaállás. Az viszont nagyon jó.
Most is így történt, szombat este még úgy éreztem összeégek, le is feküdtem valamikor 9 körül, aludtam is (Klárika akkor éjjel apával aludt), és valamikor az éjszaka közepén egyszer felébredtem és éreztem, hogy rendben vagyok. Kint esett egy kis eső, jól lehűlt a levegő is, be is jött a nyitott ablakon és olyan jó volt. Lázam azóta nincs, az orrom sem folyik elállíthatatlanul. Még van a teljes gyógyulásig, de ez lábon hordható már.
Vasárnap hajnalban aztán nem bírtam magammal, aludni már nem tudtam, úgyhogy elővettem a kötést és lenyomtam vagy 4 sort (még mindig 400 szem fölött van egy soron).

Három mintaismétlést tervezek hosszában, most a második legelején vagyok, de úgy tippelem, hogy ez a poncsó kb fele, mert ugye fogynak a szemek ahogy haladok felfele.
Délelőtt aztán úgy döntöttünk elmegyünk Lobeliát venni, s ha már Hármasfaluig eljutunk akkor menjünk el Szovátára, a kedvenc helyünkre.
A parkolóban ez a látvány fogadott:

tiszta nyár van már a hegyek között is.
Az ebéd elfogyasztása elég nehéz volt, Klárika ugyanis milliószor körbejárt az udvaron, mi meg utána

mert féltem még a lépcsőkön - felfele nagyon megy, de lefele még nem tudja a mozgást koordinálni. Viszont indulna...
És huncut a végtelenségig. 

Én pedig most kötök egy kicsit ameddig lehet. Aztán jön az ebéd és a játszóterezés.