Zöldek és kékek találkozása

Noha reméltem, hogy könnyebb lesz idén a dolgunk tévedtem. Azt hittem nincs rosszabb mint a tavalyi alvás-rend, hát van. Amikor az ébredések száma is nagy, és mellé órákat van ébren éjszaka. És az elaltatás is napról napra nehezebb.
Én meg egyre jobban kerülök ilyenkor mélypontra, ahonnan ha nem volna valami segítség nem tudom hogy jönnék ki. De fonok. És ez segít.
Készen lettem a 175 grammos Bucika-merinóval. Ezzel:

Valamikor november legelején kezdtem el, de félretettem a Grumpus-fonalért, aztán újra elővettem, aztán kötöttem egyebet is, szóval nem ez volt az egyetlen futó projektem.

Szerettem fonni. Nagyon tetszik, ahogy a színek egymáshoz simulnak már az egyágúban is, a cérnázás már csak hab a tortán.

Ebben a zöld és kék millió árnyalata van, reggel még azt mondtam olyan mint egy hegyi patak -

most már tárnicsnak is mondanám.

Két részben fontam meg,

a zöldebbik részével kezdtem, abból lett 205 méter de rendes fotóm most nincs róla, aztán jött a kékebbik - az 227 méter lett.

A vastagsága nem fingering, annál jóval vastagabb (175 gramm/432 m) de nem baj.

Azért a kötéssel még várok, szeretném a tökéletes mintát megtalálni hozzá. Elképzelésem van, csak az állít meg, hogy nem tudom, elég lenne-e hozzá. Mert mással kombinálni nem szeretném. De talán igen, elég lesz. Úgyhogy amint a fizikai állapotom és a processzorom engedi kezdem a próbakötést. (gyakorlásképpen ma kötöttem 6 sort a Triinu sálba - még tudok kötni. Aztán felébredt Klárika)