2013. január 31., csütörtök

Nagyon jó

Ma reggel azon gondolkodtam még úgy félálomban, hogy milyen jó is Klárikával aludni.
Hajnalban oda szoktam venni az én ágyamba (most úgy alszunk együtt, hogy a kiságy össze van tolva az enyémmel, de szintben lennebb van) és akkor már lehet reggelig bújni. Bele-belealszunk mindketten, mikor melyikünk ébred - ha ő akkor én is.
És van olyan, hogy ő alszik, én pedig nézem a kis nyugodt arcát. Elmondhatatlanul jó érezni a kis sima és puha testét magam mellett, összebújva. Olyankor nem is szoktam felkelni mellőle.
És az is jó, amikor megébred mosolyogva és egyből beszélgetni kezd és megérint.
De mostanában este is van egy nagyon szép időszak az altatásban. Szoktam neki énekelni és közben simogatom. Ő pedig hangosan kacag. Ez az amitől minden bajom elmúlik.
(Az esti altatások megoldódtak. Igaz, tegnap hosszú idő volt, de általában 40-50 percre csökkent. Az éjjeli ébredések frekvenciája megmaradt.)

3 megjegyzés:

Dominika írta...

Olyan jó olvasni ezeket a legújabb posztjaidat! Túl vagy a nehezén! :-)

Annamari írta...

Vagy én nem foglalkozom a dolgokkal :). Ma délben 7 (azaz: hét) percet aludt...

Kati írta...

Bizony, jó érzés is lehet:)