2012. december 14., péntek

Alvós-vívódós

Sokszor panaszkodtam sorok között és nem csak úgy, de most megteszem direktbe is.
Arról van szó, hogy Klárika olyan gyerek amilyenről álmodni sem mertem, de van egy bajunk: az alvás, és az óriási probléma főként nekem.
Mint mondottam a múltkor, ő nappal alig alszik, ma 3 adagban aludt 1 óra 40 percet.
Ez még elviselhető lenne.
Az éjszakák is eltelnek, annak ellenére, hogy átlag háromszor kelünk. (bár az elmúlt éjszaka extrém volt, éjjel fél 1től reggel háromnegyed 8-ig hétszer keltünk. Nem kétszer, hanem 7-szer.)
De ami beteszi nekem az ajtót, az az esti altatás az ilyen napok és éjszakák után.
Kb 8-kor kezd megjelenni rajta a fáradtság, ami nyűgöt jelent. Nyafog, nyekereg, de pörög.
Ha elviszem elaludni, akkor kb. félóra alatt sikerül, de éjfélig 15-20 percenként ébred. Azt javasolták, próbáljam kitolni a fektetést. Tegnap 9:30-kor fektettük le (addig vendég volt), ma 9-kor. És így is felkelt 18 perc után. Odamentem hozzá, és újabb 20 perc altatás után bepörgött. Elkezdett viháncolni, mondikálni. Akkor átpasszoltam az apjának, aki kihozta egy idő után, mert erősen játszott. Persze, negyedóra alatt elfáradt és kezdett nyűgölni újra. Én kijelentettem, hogy ma többet NEM ALTATOK, így vele aludt el egy 40 perc alatt, sírdogálva. (ilyenkor érdekes módon nem ébred újra).
És ez nem csak ma este van így, hanem egy ideje minden estém(nk) fullban elmegy az altatással. Sokszor szinte éjfélig.
Ajánlották, hogy vigyük sétálni - kipipálva. Nem használ.
Ajánlották a fürdést - kipipálva. Ez sem használ.
Hagytam sírni - én adtam fel hamarabb.
Próbáltam csak simogatással, suttogással altatni - semmi
Néha sikerül az erkélyen elaltatni a babakocsiban, de van, hogy ki akar mászni, és amikor ez nem jön össze neki, akkor elkezd sírni, és aztán amiatt nem tudom elaltatni.
Ő minden módszert sikeresen megbuktatott eddig.
Tudom, az lenne a megoldás, hogy elfogadjam: ő ilyen. De amikor még az is kemény logisztikát igényel, hogy elmenjek a fürdőbe akkor feladom. Arról ne is beszéljünk, hogy például mosni sem tudok, mert nem merem benthagyni egyedül - a kanapén alszik ilyenkor és félek, hogy felébred és lemászik. (Leesik.) Főzés? Ugyan már. Egy párolt rizs-szintű ételt tudok elkészíteni ha csak ketten vagyunk itthon. Vagy egy előre előkészített húst tolok be a sütőbe.

Tegnap este eddig jutottam, mert felébredt. Akkor volt 11:30 körül, és 1-ig úgy aludt, hogy cicizett közben. Ahogy megpróbáltam leválni róla ébredt fel és kezdtük elölről... Azután már csak háromszor ébredtünk reggel 7-ig, ez teljesen benne van a hibahatárban.
Az volna a kérdésem, kérésem: aki tud valami tippet, módszert amitől aludna valamivel többet egyhuzamban azt megkérem írja meg nekem. Már rettegek az estéktől.
És sokszor lelkiismeretfurdalásom van, hogy nem adom meg neki ezt, de egyszerűen sokszor annyira ingerült vagyok már a sok ciciztetéstől, hogy én is ordítani tudnék és olyankor nem vagyok képes tovább ott ülni vele. (igaz, ez az állapot minimum egy óra hiábavaló altatás után áll be)
Menjek reggelizni ameddig lehet...

18 megjegyzés:

Mázsa Viki írta...

Na, itt a bibi. Hogy Te is ingerült vagy és Ő ezt érzi. :( Én órákig ringattam Csabit, amikor majdnem leestem a gimnasztikai labdáról (azon altatunk, finoman rugózik és a Te hátad/derekad sem készül ki rajta)
Nem tudok semmi okosat mondani, nekem a két gyerek két külön világ. Csabika volt ugyanilyen. :( Mi is éjfélig, fél 1-ig altattuk, és utána még többször felkelt enni. Hordozókendőben főztem, vasaltam, csináltam mindent, mert nem maradt el.
Bogi teljesen az ellenkezője. Ő talán 2x volt kendőben. Egész nap elvan egyedül, este 10 körül elalszik. Igaz 3 óránként eszik (mé g mindig, pedig tápot kap :( ) de nem kell éjjel ringatni.
Csabival mi is próbáltunk mindent, de semmi nem vált be. Még autózni is elvittük, hogy álmosodjon el. Én sem bírtam, hogy hagyjam sírni, mert nem hagyta abba azalatt az idő alatt, amit én még ki tudtam volna várni.
Hátha valaki okosabbat mond, én csak próbáltalak megnyugtatni, hogy gyakorlatilag ez is teljesen normális dolog, csak ilyenkor érzi azt a kedves szülő, hogy ő ezt még egy gyerekkel végig nem csinálja, aztán a mégeggyel nem is kell. :D
Fel a fejjel Annamari, 1 éves kora után rengeteget változik, persze tudom ez kevés vigasz.

Sziranszki írta...

Mi hasonló cipőben jártunk Zsófival. 4 éves koráig borzalmas alvó volt. Éjjel 7-8 alkalommal is felkelt, hívott magához... Nekünk azt ajánlották, hogy adjunk mellé egy olyan hálóinget/pólót amiben előzőleg egy éjszakát aludtam, hogy érezze az illatom, akkor talán biztonságban érzi magát. Nekünk ez bevált (Igen, 4 év után... de bevált). Egy kipróbálást mindenképp megér! Krisztina

Dominika írta...

Sajnos ismerős a helyzet, és gyakrabban előfordul, mint gondolnád. Tudom, ez cseppet sem vigasztal, engem sem vigasztalt, mi mindhárom gyerekkel szenvedtünk, egyedül a lányom aludt nappal elég jól, a két fiam még nappal sem. Aztán egy éves kor után nagyon sokat javult a nappali alvásuk, az addigi 2x30 perc 3 órára változott, ami már sokkal inkább anyabarátabb. És az éjszakák is sokat javultak. Tippet nem fogok írni, nekünk sem vált be semmi, az ilyen gyerekek ilyenek. Egy dolgot mondanék csak, hogy ha letetted már egyszer aludni, semmiképpen se hozd ki az ágyából vagy a szobájából. Így csak azt tanulja meg, hogy ha nincs kedve aludni, akkor nem is kell, mert mehet ki újra anyáékhoz játszani. Nem szeretnék okoskodni, és én tényleg tudom, min mész keresztül, mert háromszor végig csináltam. Közben voltak pillanatok, amikor úgy éreztem, ezt nem lehet túlélni, a fáradtságnak olyan fokára jutottam, amit elképzelni sem tudtam addig. Két dologba kapaszkodtam: az egyik, hogy amikor a gyerek alszik, nem csinálok semmit. Az pihenő idő. Lazítás, olvasás, stb. A másik pedig az, hogy ugyanúgy, mint Klári, az enyémeknek is mindössze ennyi "defektjük" volt, hogy nem aludtak rendesen. És mindig, mikor végignéztem, egyik-másik barátnőmet, hogy mennyit szenvedtek mondjuk a szoptatással, vagy betegségekkel, vagy más problémákkal, akkor hálás voltam, hogy nekünk "csak" ennyi.
Kétlem, hogy tudtam segíteni, de tarts ki, már nincs sok hátra ebből az időszakból, később tényleg könnyebb lesz!!!! És meg is fogja hálálni Klári! :-)))

Ilonamamzi írta...

Nekem mindkét fiam ilyen volt, nagyon együtt érzek Veled. Próbálkozni próbálkozhatsz, ha egyik sem válik be (mint pl. nekem), akkor egyben biztos lehetsz: ki fogja nőni.

GumiPók írta...

Tanácsot én sem tudok adni, azt tudom elmondani, nálunk hogy volt. Én semmiképp nem gondolom, hogy ki kellene tolni a fektetés idejét. Neked is szükséged van a pihenésre, talán még jobban, mint a gyereknek. Ráadásul amit most megszokik, később nagyon nehéz lesz megváltoztatni. Tehát ha már ovis lesz (vagy esetleg bölcsis, akkor azért már időben kell kelni, ha későn fekszik, nem fogja magát kipihenni. Szóval: a rituálé nagyjából 7 körül kezdődött. Fürdés, vacsi, kicsi játék és ami nagyon fontos: a mese. Tudom, hogy még picike, de lehet vele képeskönyvet nézegetni, mesélgetni neki, hogy mi van a képen, szépen nyugiban, odabújósan, nem hagyni viháncolásig elfajulni a dolgot. És utána ágy. És már itt írta is valaki, hogy ha egyszer lefeküdt, akkor utána már nincs játék, hancúrozás. Nyilván van alvó állata, nem tudom, van-e cumija (bár nem a legjobb megoldás, de hátha mégis...). Nem tudom, van egy pici fény a szobában, ahol alszik, hogy ne tök sötétben kelljen neki egyedül maradni. (Én nagyon sokáig ültem a gyerek szobájában és kislámpa fényénél olvasgattam, ez általában bejött, de akkor már nagyobbacska volt, nálunk inkább akkor voltak gondok.) Én azt gondolom, hogy a következetesség nagyon fontos, vagyis, hogy meglegyen az esti menet, amiből nem engedtek. Az is fontos, hogy ne gondolja, hogy ő diktálja a feltételeket. Ebben nincs pardon, aludni muszáj, főleg ha napközben nem nagyon alszik. Te vagy főnök, nem ő. És ne felejtsd el, Annamari, hogy nem te vagy az egyetlen, aki ezzel a gonddal küszködik, a kislányoddal sincs semmi baj, csuda aranyos pici lány! :)

aarkus írta...

Együttérzek veled. Nekem a kisfiam volt hasonló: nála nem az elalvással, hanem a sokszori felébredéssel volt gond, és bár mindenfélét próbáltunk, semmi nem segített igazán. Évek alatt kinőtte.
Amit Gumipók az estékről, az altatásról ír, azzal nagyon egyetértek.

Erdokóstoló írta...

Kedves Annamari!
Miért nem próbáltok meg éjszaka együtt aludni Vele. Én azt vallom ez nem elkényeztetés. A közelség megnyugtatja, s lehet, ha felébred, magától visszaalszik. Ha pedig nem alszik vissza, neked sem kell felkelni. Nálunk így volt, és úgy érzem egyik gyerekem sem romlott el ettől. Neked gondolom nem kell mondani, hogy ez az ősi, a természetes és a természeti népek is így csinálják. És azt sem, mi történik az anyjától elszakított kismajommal, ami utal arra mennyire fontos az anya közelsége. Nálunk miért lenne ez másképp?

böpörö írta...

mi az esti (szinte) állandó rutinnal odáig jutottunk, hogy 4 hónaposan végigalussza az éjszakát, de ez szerintem nem nevelés kérdése, hanem adottság. nem mindenkinél válik be a napi rutin bevezetése, és ettől még lehet jó anya valaki.
az ingerültséget nyilván megérzik, de el tudom képzelni, hogy lehet olyan fáradtsági szintre jutni, ahol a legtürelmesebb anyuka sem tudja elnyomni, én ezért nem vetnék meg senkit.
nálunk az válik be, hogy a szemöldöke között simogatom lefelé, az orra felé, ha álmos, attól azonnal kidől:)
hallottam a levendulát, párologtatva, szárítva az ágy mellé rakva, de ezt nem próbáltuk.
kitartást neked! és bízzatok a vidéki levegőben:)

Annamari írta...

Köszönöm mindenkinek. El sem tudjátok képzelni mennyi erőt ad az, hogy látom: más ilyen gyermek is rendesen felnőtt.
Egy ágyban alszunk, mivel apának másnap koncentrálni kell, a szabadsága után ő ment külön szobába, mi pedig Klárikával egy ágyban alszunk vagy fél éve. Egy vérszegény próbálkozásom volt kiságyba költöztetni, de amikor már negyedszerre keltem éjjel akkor inkább letettem róla.
Én nem szoktam már kihozni este, csak apafej. Ez vita tárgya egyébként...
A fény ha van akkor elvonja a figyelmét, le szoktam kapcsolni a lámpát. Pedig el van irányítva az ágytól teljesen.
A levendula is felejtős. Próbáltuk.
Szerintem is alkat kérdése. Ő soha nem volt jó alvó (mondjuk én sem). Már az első héten sem. És hiába próbáltam altatni sokszor hosszú órákat - nem aludt kezdetektől fogva. Minden körülmény adott lett volna és adott, de nem alszik. (nincs tévé abban a szobában, csend van, sokáig vele vagyok)
Azt el tudom fogadni, hogy ő ilyen, azt nehéz, hogy este nem lehet vele bírni.
Fáj látni, hogy aludna de nem tud (vagy nem akar), és rossz, hogy mi is kikészülünk tőle.
De van fény az alagút végén. Egyszer majd minden rendben lesz.

Ilonamamzi írta...

Biztosan rend lesz egyszer, próbáld elfogadni. Egyébként a nagyobbik fiam odáig vitte, hogy az óviban sem aludt, míg a többi gyerek aludt, ő az óvónénivel malmozott. Mindig kevés volt az alvásigénye, ilyen típus.

Sic írta...

Minden gyerek más és más, ez tény. Nálunk mindig volt este egy kis éneklés/vers/mese - kortól és fáradtságtól függően. A pasi kifejezetten alkaron hasalva sétálás közben szeretett elaludni. Közben a másik is megkapta az esti ének-mese rituálét. És az együtt alvás. Ez segített, így mindketten kipihenten ébredtünk reggel. Ha cicizhetnékje volt, egy idő után már önkiszolgálta magát, és mindketten gyorsan visszaaludtunk. És nem volt ingerült reggel senki. Nem kell félni, 3-3,5 éves korában mind átszokott a saját ágyába. Napközben meg a földön pléden-szivacson "tartottam" őket, úgy nem koppantak, ha alvás közben leevickéltek a fekvőfelületről. Az alvásmennyiség meg... erősen függ a gyerek alvásigényétől, az enyémeknek pl. sosem volt nagy, itthon 2 évesen már egyik sem aludt. 1 hét múlva új gyerek új szokásaihoz alkalmazkodunk majd.

Eszter írta...

Kedves Annamari! Ne fogadd el! Nem lesz így jó! A könyv címe, amire szükséged van: ALUDJ JÓL, GYERMEKEM!A férjem el tudja Neked küldeni az interneten. A címem: locsei.eszter@gmail.com
Írj, ha szükséged van rá! Egy háromgyerekes mama

Zsoofi írta...

Annamari, szerintem se fogadd el. Klárika idegrendszerének a fejlődéséhez elengedhetetlenül szükséges lenne, hogy egyhuzamban aludjon, és igenis neked, nektek is! Az Eszter által ajánlott könyv szerintem is jó (most néztem-olvastam bele - a torrent fájlt el tudom küldeni, ha gondolod).
Minek is volt küzdelmes időszakunk Gazsinál, de túl lettünk rajta. És minél hamarabb túl kell esni rajta, mert Klárikának is sokkal sojj lesz, ha megtanul egyedül elaludni. Nálunk például jobbak lettek a nappali alvások, miután az éjszakai rendeződött . egyrészt azért, mert megtanult visszaaludni a lurkó, másrészt azért, mert nem volt olyan feszült az idegrendszere, hiszen éjszaka tudott aludni.
És szerintem valószínűleg jó időben próbálod ágyba dugni a leányzót, én nem tenném későbbre az altatást.

Zsoofi írta...

Ja, és azt szerettem volna még írni, hogy igen, ez tényleg nagy probléma, szerintem ezért nem szabad legyinteni, hogy majd kialakul.

Annamari írta...

Köszönöm, sokat segítettetek. Most alszik. És este is félóra alatt elalszik, ezzel helyettesítve a 3 órát. Igen, sír. És igen, sajnálom. De muszáj belátnom, hogy mindnyájunk érdeke, hogy egy többé-kevésbé szabályos életvitele legyen.
Az éjjel is volt egy órás buli, 3-4 között, de kitartóan nem szóltam hozzá, nem csináltam semmit, és visszaaludt.

Zsoofi írta...

:)
Jaj, de jó, Annamari!
Ha lesz erőd még néhány napog, akkor helyre fognak állni a dolgok!!!
Csak bátran és határozottan!!!

Annamari írta...

Muszáj, Zsoofi. Akármilyen nehéz, én eltökélt vagyok, hogy megoldjam ezt a problémát. És meg fogom.
Újabban a nappali elalvások a nehezebbek, ma eddig aludt 37 percet. Akkor amikor írtam a bejegyzést. Azóta most alszik újra, kb 20 perce. Persze, kb egy óra altatás után. Amiből az első kb félóra szép szóval, a második sírással. De alszik...

Zsoofi írta...

A Gazsinál végül mi a sírásos módszer mellett döntöttünk, és 3 nap alatt megoldódott a gond, és azóta sincs vele baj. És után - ez hülyén hangzik, tudom - de sokkal "jobb" anya tudtam lenni, mert kipihent voltam.
De az a 3 nap nagyon kemény volt, az ellenségemnek sem kívánnám, és most is görcsbe rándul a gyomrom, ha rá gondolok. Viszont a gyerek nem vesztette el bennem a bizalmát, mint ahogyan írják egyik-másik helyen, meg nem lett semmi lelki problémája ettől. Szóval megérte.
Szerintem karácsonyra egyenesbe jöttök!!! :)