Ő nagyon sokat segít, könnyebb átlépni ezeken a napokon. Most már egyre többet mosolyog és olyankor minden elmúlik.
2012. október 1., hétfő
Ősz
Szeretem az őszt.
Szeretem a színeit és a hangulatát.
A szalmasárgát, a meleg barnákat és az égővöröset halvány zöldekkel vegyítve.
Szeretem ezt a csendes elmúlós langyos nyugalmat - mert tudom, hogy minden csak átmeneti.
A napokban sokat gondolkodtam olyan dolgokon amelyeket előtte is tudtam de csak nehéz események tudatosítják bennünk a tétet. Hogy nem szabad játszanunk magunkkal, hogy az egészség a legfőbb kincsünk. Ha megbetegítjük magunk azzal nem csak magunknak ártunk, hanem a szeretteinknek még inkább. Én nem akarom Klárát kitenni ennek. Hogy még fiatalon ne éljen egyetlen szülője sem, ahogy nekem.
Ő nagyon sokat segít, könnyebb átlépni ezeken a napokon. Most már egyre többet mosolyog és olyankor minden elmúlik.
Ő nagyon sokat segít, könnyebb átlépni ezeken a napokon. Most már egyre többet mosolyog és olyankor minden elmúlik.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
7 megjegyzés:
Annamari, én is sokat gondolkodom ezen, félek, hogy a nagyszüleim, a mamáim, mert csak ők élnek, nem fogják meglátni a dédunokájukat. Ilyen az élet sajnos.
Csodaszép a kislányotok:)
Tudod, Kati, nálunk két dédmama van (mindkettő 90 fölött) és csak egy nagymama :( én nagyon örülök, hogy úgy alakult, hogy legalább ők még láthatták Klárát (Édesanyám nem, és ez nagyon fáj), bármi is történjen innen tova...
Jaj de aranyos a kislányod! Sajnos az én felmenőim már nem élnek, senki! Én nagyon átérzem ezért, amit írtál. De még is mindig emlékeztetnem kell magam, hogy vigyázzak. De nagyon nehéz, mert közben a mára is gondolnom kell, nem csak a jövőre.
Micsoda kis huncut nyuszifül :-)
Nagyon cuki, már látszik a szemében, hogy szerencsés lesz.
Látom, növesztgeti a haját is ez a Klára-lány!
(És azt is látom a környezetemben, hogy milyen jó azoknak, akiknek a saját szülei még vagy fiatalok vagy fiatalosak - hogy milyen jó nekik együtt enni-inni, segíteni, lenni, veszekedni, tanácsokat adni és morgolódni azokon, és hát ÉLNI. Igen, én is azt szeretném, ha mi ilyenek lehetnénk majd a gyerekeknek. Nálunk nincs így, az én kisfiamnak nincs nagypapája, mert az én apukám meghalt, a férjem apukája meg - hát, nem érdekli... Szerencsére az én anyukám ezerrel viszi a mama-szerepet, nagy is az imádat mindkét részről, és ezt nagyon jó látni, de a másik mama nagyon hamar beleöregedett az egyedüllétbe (ott elváltak a szülők), és ő szeretné a Gazsit, de nem tud vele mihez kezdeni.... Szóval, előre a szellemi és fizikai frisseségért!!!)
Köszönjük. Tényleg növeszti a haját, pedig azt hittem, ezt elhullatja :)de közben csak annyi történt, hogy hátul kikopott és mindenütt másutt nő. :)
Igen, nagyon nehéz kettészakadni, ajövő és jelen között. De muszáj megtalálni az arany középutat. Mi igyekszünk magunk "konzerválni". Tényleg nehéz így, hogy senki nincs aki segítene. Anyósom van csak, de ő egyrészt kiköltözött falura, másrészt pedig túl idős már a gyerekfelügyelethez.
Szóval, igen, előre a szellemi és fizikai frissességért! :)
Megjegyzés küldése