Az egész ott kezdődött, hogy a Facebookon feliratkoztam a romániai magyar kézművesek csoportjába. Egy ideig csak csemegézni jártam oda, nézegetni, mert van ott pár kézműves akinek a munkái annyira csodálatosak, hogy az ember nem tudja róluk levenni a szemét.
Aztán valaki feltett egy albumot a munkáival (nem fonal-textiltéren tevékenykedik), hát akkor mondtam azt, hogy ha ő fel meri tenni akkor én is fel fogom, mert ugyan nem tartom magam kézművesnek (végzettségem sincs ilyen téren és nem is ebből élek) de őhozzá képest többszörösen az vagyok.
Meglepetésemre az albumom 52 lájkot kapott eddig (ez sok másokhoz képest).
Eredetileg én csak csipkéket akartam feltenni, de az adminisztrátor úgy döntött, más köteményt is odatesz, így kerültek az albumba a kesztyűim is.
Hát ezek a kesztyűk sok bonyodalmat hoztak az életembe, és nem a megkötésükkel, hanem azzal, hogy sok ismerősömnek kéne, de én ezeket nem eladásra kötöttem, viszont kérésre ha elkészíteném őket akkor azt nem ingyen tenném, és amennyiért nekem megéri megkötni őket azt másnak nem éri meg kifizetni így hát most nem kötök kesztyűt rendelésre és pont. Mindegy is, ez nem derült ki a fészbúkon az albumnál. Kaptam kedves kommenteket, hogy tetszik meg ilyesmi, na de kaptam egy olyant is, hogy az egyik kommentelő megkérdi az ÉN albumomnál az ÉN köteményeimet illetően, hogy mi lenne ha a másik kommentelő nem csak lájkolná, hanem eladásra kötné őket? És hogy milyen jó ötletet adott neki (a helyesírásáról nem beszélünk).
Szerettem volna magánüzenetben tudomására hozni ennek a nőnek, hogy az ötlet az lett volna, ha a maga munkáit ajánlja fel sorozatgyártásra a másiknak nem a másét látva támadnak ilyen világmegváltó ötletei de nem tudok neki ilyen üzenetet írni, hát ezen a felületen teszem meg. Ez így nem szép dolog, sőt bunkóság. És ezt nem azért mondom, hogy az én bizniszemet felrúgta, mert nekem nem is volt ilyen bizniszem. Hanem azért, mert a barátnőjének (de neki is), eszébe juthatott volna, hogy kesztyűt is lehet kötni és önzetlenkedjenek csak a saját dolgaikkal, ne a máséval!
Különben pedig a Julia Müller kesztyűk nem használhatók fel pénzkeresésre, a minta megvételével az ember eladásra nem köthet. Ezt így köti ki a tervező.
Na és ezzel elérkeztünk egy szétrágott csonthoz: kézműves lenne-e az, aki most másnál látva egy jól megtervezett kesztyűt elkezdené eladásra kötni őket vagy nem? Mert felvetődik akkor, hogy ki a kézműves és ki nem? S ha már fonaltéren mozgunk: ki a "fiber artist" és ki nem? Mert attól, hogy köt vagy varr vagy horgol vagy akármi attól még nem lesz fiber artist valakiből. Ahhoz eredetiség kell!
Kifejtettem már, én nem tartom magam annak. Tudok kötni, ezt nem fogom most elszerénykedni. Lehet, hogy valamikor majd ez lesz a fő bevételi forrásom is - nem tudom még. De ez még igen messze áll a fiber artist fogalmától. Szerintem fiber artist péládul ez a hölgy, ő annyira sokoldalú és annyira tehetséges, hogy bátran nevezhetné magát annak - és nem tudom, megteszi-e.
Szóval megint muszáj volt kiírni ezt magamból. Most mehetek nyugodtan kötni. Persze, ha Klárika is úgy gondolja, de elég nyűgös, úgyhogy marad a játék s aztán majd este ha minden igaz...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése