Tegnap behoztam a növényeket az erkélyről. Nagyon jól tettem, a ma reggeli 1 fok nem tett volna túl jót nekik. Főleg, hogy az Aloe aristata újra virágozni készül - már a második virágkocsányát hozza idén.
Most már csak a Hippeastrumokat kéne visszaültessem (ehhez pedig be kell hozzam a földet melegedni) - remélem az idén mindkettő virágozni fog.
És hát itt nagy (és nem mindig olyan nagy) egyetértésben Klárával kötök, fonok, főzök - teszek-veszek. A tegnapi sétát nem nagyon értette, szinte csodálkozott a hidegen és olyan kis pirospozsgás lett az arca. Reméltem, hogy a hideg levegő ellágyítja és aludni fog, de tévedtem. Ez a gyermek elnyűhetetlen. Kis energiabomba...
Ami a kötést illeti: elkezdtem és majdnem befejeztem egy Meisit, amikor rávettem magam, hogy a tulajdonosát megkérdezzem mekkora ujjai vannak. Tulajdonképpen meglepetésnek szántam, de valami arra késztetett, hogy mégis elmondjam és jól tettem.
Kiderült, hogy kicsi lesz neki. Úgyhogy újrakezdtem, ezúttal szürkéskékből. Szerintem jobban néz ki ebből a színből, a fonal is kicsit vastagabb. Meleg lesz.
Legalább lesz alkalmam kitapasztalni a kisujj leválasztásának módját - azt nem tudom megérteni a mintában, pedig nem az első kesztyű amit kötök...
Közben kedvem lett téli zenét hallgani, nem tudom miért hozza ezt elő bennem a hideg,
(és rájöttem mit kötök majd a Buci-féle kézzelfonottból, az lesz a következő projektem, azt hiszem egyszerűen lerepül majd a tűkről...)
2 megjegyzés:
Oooo...ööö...izé...mi lesz az??? Annyira kíváncsi vagyok...:-)
Nem kendő :) ez a meglepetés benne. Még számomra is :)
Megjegyzés küldése