2012. augusztus 28., kedd

Régebben kötött dolgocskák és egyebek

Ezekről az apró kötésekről azért nem írtam eddig, mert csak mostanában jutottak el kis tulajdonosukhoz.
A két ezidőtáji kedvencemet kötöttem meg, a Broken seed stitch zoknit - miniatűrben.
Hát érdekes tapasztalat ilyen icipiciséget kötni :)
2.5 mm-s tűvel kötöttem Aldis zoknifonalat párosítva fehér Twisterrel.
És természetesen ha már babadolgok akkor készült egy Pixie-hat is, egyágú Rikker-merinóból amihez fogtam egy szál gyapjú-kasmír-akril fonalat is, valahogy az az érzésem, hogy magában az egyágú Rikker-fonal nem lenne elég tartós.
Aztán volt egy másik köteményem, de ez olyan icipicike, hogy egy icipici kisfiúnak adtam, aki olyan helyre született ahol a szülei nem sok mindent tudnak neki megteremteni.

Befejeztem a fekete csipkét is, már a kötés-részét de a varrásnak sehogy nem tudok nekimenni, amikor a gyermek mellett lehetne dolgozni akkor nem vagyok olyan helyen ahol lehetne is, amikor lehetne akkor nem látom. Pl. ma egész nap úton voltunk.
Aztán most már írhatok arról, hogy még a héten háztulajdonosok leszünk a kedvenc falunkban, tulajdonképpen már ma azok kellett volna legyünk (ezért voltunk egész nap úton), csak hát a bürokrácia ebben megakadályozott. Miért is lehessen egy nap alatt elintézni egy adásvételi szerződést amikor több napra is elnyújtható az egész folyamat?
(De attól elmentünk a házhoz is és a kertből szedtem sóskát.)
S a ház az egy dolog de kertünk is lesz.
Most dudvás, mert lakatlan a ház. Sok a felújítanivaló is, és persze a zsé még kölcsönnel is elég kevés, de valahogy megoldjuk. (most épp megint egy pozitív bizonytalanságban vagyunk, de a ház akkor is a mienk lesz ha mégsem tudunk rövidesen odaköltözni)
Ja és fészbúkos lettem, szerencsére annyira nem köt le hogy egész nap fent legyek (nem is tehetném, alig vagyok itthon). És ott már mutattam, hogy birkanyírás volt a fejemen. A hajam ugyanúgy hull, de legalább összeporszívózható méretben.
A hét vicce pedig az, hogy valahol azt olvastam, hogy a negyedik hónapban a gyerekek átalusszák az éjszakát, sőt, 10-11 óra ez nekik és nappal is 2-3-szor alszanak. Ehhez képest Klára 3-4-szer kell éjjelente (mondjuk, emellett tényleg 10-11 óra az éjjeli alvása, csak épp többször megszakítva). ha csak kétszer akkor azt megünneplem reggel és valóban alszik nappal is 2-3x, de max 2 órát egyhuzamban. Ezt ha nagyon jó napunk van, mert általában összesen alszik ennyit, kb 6 adagban.
Na de miután most épp alszik kéne valami tűket kézbevegyek. A legjobb volna varrótűt de nem látom a feketét, úgyhogy marad valami más.

13 megjegyzés:

Dominika írta...

Nagyon ügyes vagy! :-)
És gratulálok a házhoz!!!
A hajam nekem is mindháromszor hullt a szoptatás alatt, rengeteg...
Éjszakai felkelésben pedig profi vagyok... Most kezdek aludni. Másfél év...
Persze nálatok remélem, hamarabb beáll a dolog!!!

Adél írta...

Gyönyörű a zoknicska! A sapka is helyes, és a kardigán nemkülönben!
Gratulálok a kertes házhoz, meglátod mennyire más lesz ott az élet, én imádom! 40 évesen kezdtem a vidéki létet...
Üdv az antifészbúkisták fészbúkcsoportjában! Mindjárt felkereslek, ha nem bánod. Már én is ott vagyok, "muszáj" volt, mikor a csemetém külföldre költözött, így tudom a legjobban követni:)
Az éjszaka átalvását nem hiszem, hogy konkrét korhoz lehetne kötni, nekem a nagyobbik úgy kb. három hónapos kora után soha, szó szerint egyszer sem kelt fel, a kisebbik pedig egész addig míg nem ment oviba...:)

GumiPók írta...

Jaj, az a zokni, az annyira aranyos és olyan kis szép!

Épp az egyik bejegyzésed kapcsán gondolkodtam, hogy hogy is van az, hogy ti nem vidéken éltek. Pedig - gondoltam - te azt nagyon szeretnéd. Hát, akkor lassan ez is megvalósul.

Örülök, hogy ott vagy a fészbukon. :)

Annamari írta...

Köszi :)
Sajnos ez a vidékre költözés nem problémamentes, a munkahely ideköt (jelen pillanatban Zuramat, én gyereket bárhol nevelhetek - az már más ügy, hogy megvan a preferenciám hol szeretném ezt tenni), és attól félek, hogy ideiglenesen 100 km-vel odébb fog kötni, messze jobb anyagi háttérrel. Néha nagyon nehéz okosan dönteni. De megvan (jó, holnap meglesz) a házunk és előbb-utóbb odamegyünk.
Én is azt mondom, hogy a gyermekek különböznek, de ahol olvastam olyan axiómaszerűségként volt kijelentve, hogy a gyerekek ebben a korban átalusszák az éjszakát. Hát pedig nem...

Hena írta...

Nagyon édes dolgokat kötöttél és a lánykád annyira cuki!
Az az igazság, hogy a babák nem olvassák az ilyen- olyan nagyon okos könyveket :D át fogja ö is aludni az éjszakát...majd, ha megérik rá :)
Gratulálok a házhoz!
Mi is faluban lakunk, igaz nagy falu (majd 9000 a lakosa), autopálya mellett, két nagyobb városka közelében (25- ill. 30 km-re, de... ezerszer megbántam. Nem azért mert Münchenböl költöztünk ide és hiányzik a nagyváros, nem. Azért mert itt semmi nincs, van ugyan 3 bolt is, de nem kapsz meg mindent. Hétvégén kb. csak meghalni lehet, annyira semmi nincs, nincs élet. Mindenki autóval jár ajtótól- ajtóig, mert máshogyan nem tudsz beszerezni semmit, vagy netröl rendelsz... nincs gyerekorvos, egy ált.iskola, választási lehetöség nulla. Úszni szeretnéd vinni a gyereket? Mehetsz a következö faluba, de csak autóval, mert busz oda nem visz. Vonatállomás gyalog (és mi a faluszélén lakunk az állomáshoz legközelebb) 20-25 perc, 3 kisgyerekkel hagy ne mondjam, bicajjal 8-10 perc egyedül. Óránként egyszer jön a vonat, hazafele is. Mióta a nagyfiam ovis, kétszer volt olyan balesete az oviban, hogy rohannunk kellett érte, be a szomszéd városba autóval (busz oda sem visz, még jó, hogy a férjem itthon volt) a baleseti ambulanciára.. én mennék innen, rohannék, hátra sem néznék, pedig amúgy tetszene a falusi élet, de nem ebben a faluban. ráadásul a föld is terméketlen, egyedül sóska terem, amit csak én szeretek :D
Az ovink itt van ugyan a faluban, de másfél km. Tudom, nem nagy szó. De. Az. 3 évesnek, 5 évesnek, hóban, fagyban, szakadó esöben idöre odaérni reggel, éhesen, fáradtan hazakutyagolni, süvítö, jeges, szélben télen, az. Nekem is terhesen. Persze autóval ez is megoldható, és amíg csak lehet bicajozunk, de rettentöen utálom, hogy autó nélkül nem tudsz élni itt.
Remélem nektek nagyobb szerencsétek lesz, a hely nagyon idillikusnak látszik és gyönyörü helyen van!

Annamari írta...

Hena, én ezeket sokszor átgondoltam. Nagyvárosban nőttem fel, Kolozsváron, és odajutottam, hogy csak elvágyódni tudok onnan. Pedig amikor kicsik voltunk akkor még nem érződött a nagyváros-feeling csak majd odébb, serdülőkorunkban, a rendszerváltás után.
Amikor kicsik voltunk mi nem másfél, hanem 5-6 km-t lerohangáltunk egy nap.
Való igaz, hogy lesznek dolgok amelyek hiányozni fognak, pl. a háziorvosunk de ott lesz a megfizethetetlen tér, levegő és szabadság és ez mindennél többet ér.
A városi lakásunkat nem adjuk el, bármikor visszajöhetünk.
Csak egy gond van: ahogy a dolgok állnak egyelőre nem oda költözünk hanem még nagyobb városba, vissza Kolozsvárra (ideiglenesen) és ettől már most rettegek :( pedig óriási könnyítés lesz ez nekünk anyagilag, a bankkölcsön térítését meg sem érezzük majd és mégis...

Erdokóstoló írta...

Kedves Annamari!
Jaj de örülök a házatoknak. Mi is akkor költöztünk ki kertes házba, na jó csak egy városhoz csatolt faluba, amikor az első gyerek úton volt. Én nem tudtam volna elképzelni sem, hogy emeleten nőjenek fel gyerekeim, mert én falun nőttem. Soha nem szoktam meg azt, hogy nem ugorhatok ki az udvarra, pl kirázni egy szőnyeget, vagy nem teregethetem ki a ruhákat az udvarra, ahol finom napfény illatuk lesz. Házunk még most sincs kész, lehet soha nem is lesz, de jól elvagyunk. Gyerekeim már iskolások, fiam másodikos lesz hétfőn. Tegnapra kiderült elfelejtett írni, pedig gyakoroltunk sok mindent a nyáron. Szóval mi nem az éjszakai felkeléssel kínlódunk, de volt az is, mindkét gyereknél, de valahogy most mégis úgy emlékszem rá, mint az életem legszebb éveire. Négy évig folyamatosan szoptattam, volt hogy két gyereket párhuzamosan, hajam szinte nem maradt, de megérte, mert makkegészségesek, és a hajam is visszanőtt. A mai problémákhoz képest, az akkoriak semminek tűnnek. "Kis gyerek kis gond, nagy gyerek nagy gond" (arra nem is gondolok mi lesz még, ha tényleg nagyok lesznek). Szóval kitartás a felkelésekhez és a szoptatáshoz, mert annál jobb nincs gyereknek.

Altair írta...

Gratulálok a házhoz! :o)

Irenka írta...

Ó, ez a nem-alvás, keveset-alvás mennyi alkalmazkodást igényel a szülőktől! Kitartást hozzá! (Az enyémek kb 2,5 éves koruktól, az utolsó fogacska kibújásától alusszák át az éjszakákat.)
A kötömények tündériek, a leányzó éédes nagyon. Gratulálok a házhoz, sikerüljön mielőbb a vágyott költözés!

Annamari írta...

Köszönöm!
Tulajdonképpen nem annyira megterhelő a sok felkelés (najó, nem is könnyű), csak az a tényként való közlése volt igen vicces :)
Az írást pedig fel fogja eleveníteni :)

Rita nyirati írta...

Annamari, ez csodálatos hír, egy ház kerttel... gratulálok!átérzem az örömed.

böpörö írta...

És az a tündér pici zokni milyen jól mutat a tündér naaaagy lábú Jankababán:) köszöni szépen, remélem egyszer személyesen is megmondhatja...
Elkerekedett a szemem az aprólékosságán, hihetetlen vagy:)

Annamari írta...

Viselje egészséggel Jankababa :) remélem a lányom is élőben is megköszönheti a párnácskát :)