2012. január 2., hétfő

Újévi morfondírozó

Kezdetnek, hozzon mindenkinek ez az év azt, amit mindenki magának kíván, de jó egészséget, boldogságot és mindenhez egy halom szerencsét is!
Kívánok sok esőt, meleg nyarat és úgy általában azt, hogy az elmúlt évre jellemző klímaváltozási tünetek ne legyenek ennyire erősek.
Kívánnám azt is, hogy a politikusok váljanak végre emberré, és mielőtt mindenki bőrét lenyúznák, előbb a magukén próbálják ki a fílinget, utána döntsenek a "kötelező megszorító intézkedésekről nemzetünk sorsa érdekében". Mindezt határon innen és túl.

Magam érdekében azt is kívánom, hogy az egészségügy kicsit álljon stabilabban a lábán mint tavaly tette. 
Sokat gondolkodtam, leírjam-e a tavalyi évzárásomat, azt hiszem megteszem, nekem tanulságos volt. Ugye a háziorvosom és nőgyógyászom nagyon szerencsés választás volt, egyikre sem lehet egyetlen panaszszavam sem. Az utolsó rutinvizsgálatkor már nem tudtam lefeküdni segítség nélkül az UH-készülék mellé, a derekam-csípőm valahol a teljes feladás küszöbén áll. A fájdalom az egy dolog, de egyszerűen nem tart meg a jobb lábam. Semmi erő nincs benne, mintha nem is volna. Szegény dokim a fejét vakarta, hogy ebből így természetes szülés nem lesz, mert nem tudok megfeszíteni magamban semmit középtájon (én azt akarok), és javasolt egy ortopédiai kivizsgálást. Nem akartam a két ünnep között, de ez másként alakult, ugyanis elbicegtem a háziorvoshoz a januári betegszabadság kiírása érdekében, és amikor meglátta a mozgásomat, azonnali hatállyal ortopédiára küldött, azonnal megírta a beutalót és aznap mennem kellett.
Elmentem. Némi segítséggel lefeküdtem az ágyukra, a doki elkezdte emelgetni a lábaimat, a bal úgy mozog, mint új korában, na de a jobb... az félúton elakad. Erre diktálja a nővérnek, húzza ki a beutalón az ortopédiát, írja oda hogy idegsebészetre kell mennem, a diagnózis pedig idegzsába.
Elmentem a kórházba, ott van idegsebészetünk, a 3. emeleten. Természetesen gyalogoltam a lépcsőkön, mert minek lifttel szállítani az embert? Elvégre csak járni nem tud. Onnan leküldtek az elsőre. Kb. másfél óra várakozás után bekopogtam, hogy valaki mégis megnézne? Majdhogy le nem ordította a fejem az asszisztensnő, hogy az orvos 10 perce lépett ki, majd ő hív. Mondom, 10 perce biztos nem, mert én másfél órája várok rá és nem láttam őt kilépni, de ő jobban tudta... Aztán újabb 10 perc várakozás után kijött, hogy akkor mit akarok? Mondom, én egyáltalán semmit, elvette a beutalómat, és kijelentette, hogy nem látom, hogy nem érvényes? Ki van ugyanis húzva az eredeti küldési hely, és hogy gondoltam hogy ezzel ők fogadni tudnak? Mondom, higgye el, nem én húztam ki, különben már úgyis tudom mi a bajom, csak valami kezelési mód kéne, hogy ne bénuljak teljesen le. Na meg hát ugye hozzájuk csakis programálással lehet menni (ez sürgősség és ambulancia). Mondtam, egyék meg a programálásukat, jövő héten megpróbálom felhívni az igazgatót, éljek én is azzal, hogy még nem büntettük meg a kórházat. Hazajöttem, most majd magánkabinetbe megyek, mert ugye a terhesség alatt minden terhességgel összefüggő vagy emiatt javasolt vizsgálat ingyenes. A háziorvossal telefonon konzultáltam ezügyben, azt mondta kenegessem valami növényi kencével magam (addig is azt tettem) és próbáljam nyújtani (ezt is megtettem már addig). Merthogy ugye semmilyen gyulladásgátló nem szedhető a pici miatt.

Ingyenes terhesellátást és szülést garantál nekünk a törvény, biztosítottaknak és nem biztosítottaknak egyaránt. Én elkezdtem utánaérdeklődni, mi kell majd ha eljön az idő. Na hát kiderült, hogy kell egy igazolás a munkahelyről, hogy van egészségügyi biztosításom. Ezen úgy meglepődtem, mert ugye akkor mi az ingyenes ellátás alapja. Kiderült, hogy igen, a szülés ingyenes, de a kórházi tartózkodás nem. Na még ezt is elfogadom, ugye engem nem olyan nagyon érint a dolog, mert biztosítva vagyok, viszont ott érint, hogy van olyan teljes népcsoport, akiknek biztosításuk nincs, mégis teljes ellátást kórházi kapnak, sőt, ők azok, akik telefüstölik az illemhelyeket (mások elmondása alapján) - akkor most hogy is van ez?
Az ingyenes ellátás további kellékei amit a szülők kell biztosítsanak: kékszesz, babafürdető, pelenka, popsikrém a babának, fájdalomcsillapító és vatta az anyának, meg minden egyéb, gyakorlatilag a kórházi fekhely és maga az ellátás szakmai és manuális oldala ingyenes...

Ezeken gondolkodtam tavaly év végén. Most már eldöntöttem, úgy megyek majd szülni, hogy nem lesznek elvárásaim, elvégre nem üdülést akarok, csak legyünk túl rajta szerencsésen. Most már az idő is valahogy jobban repül, már csak nem egészen 4 hónap van hátra. Lassan kezdhetek készülődni úgy rendesen, láttuk ugyanis, hogy nagyon virgoncnak, egészségesnek mutatkozik az utód, és továbbra is kislánynak néz ki.

Úgyhogy nagy hajrá 2012-re! Mindenkinek!

5 megjegyzés:

MrsYarnart írta...

ne bosszankodj, csak egy járjon a fejedben: hamarosan egy gyönyörű, egészséges kislányt fogsz szülni, hamarosan, ha meglátod, úgysem fog már semmi más számítani, csak a mosolya. gondolom, nem vagyok egyedül a kérésemmel: szeretnénk már látni egy-két kötött dolgot a babakelengyéből :) hidd el, nagyon gyorsan elrepül ez a pár hónap, kötögetés közben pedig még gyorsabban repül az idő! boldog babavárást, jobbulást, jó egészséget kívánok!

Andrea Isfan írta...

Egeszseget kivanok neked is meg a babanak is es kedves embereket a szuloszoban! Boldog 2012-es evet!

Cimbilimbi írta...

Az első bekezdés minden szavára: úgy legyen! És azt is kívánom, hogy kisbabád kihordásának örömén ne ronthasson senki-semmi. A körülményeken sajnos nem tudsz változtatni, a fejedben dől el minden, csak arra gondolj. Szép új évet!

Annamari írta...

Köszönöm!
Nem bosszankodom, csak egyrészt zavar az, hogy minden mégis a betegek nyakába szakad a befizetett tb-járulék ellenére, másrészt meg hogy nem tudok járni :)
A szülés majd lejár, kicsit azért is izgulok, mert nem vagyok fiatal már. Na meg ugye a családunkban voltak ehhez köthető nagyon szomorú dolgok...

MrsYarnart írta...

az izgalom természetes, bármilyen korú is a kismama :) cimbilimbinek igaza van, minden a fejben dől el. egyébként pedig egyet értek veled, a körülmények sokszor bosszantóak, de igenis nem szabad hagyni, hogy ez beárnyékolja a napjainkat.