2011. november 16., szerda

Olvasgattam, gondolkodtam

Ma még a párnapos kolozsvári kényszerutazásom fáradalmait pihenem ki, menet a 3 óra mozdulatlanság a buszon nagyon megterhelő volt, aztán a kápolna volt borzasztó hideg - nem szeretném megismételni ezt a közeljövőben. (jövet szerencsére egy jóbarát hozott)
Most pedig csak itt bolyongok a neten, és találtam pár érdekességet.
Először is, itt van ez a gyönyörű tunika, ezt valami rusztikus gyapjúból (kibédi? udvarhelyi?) nagyon megkötném. Persze, nem most, amikor nem tudom még mekkorára fogok terjedni a közeljövőben... nagyon megfogott az ujja, meg úgy általában a felső része.
Másodszor pedig van ez a gyapjúdolog. Igazából van ennek előzménye ITT, majd ITT. A blogok szerzője (aki tehetséges tervező is) egy olyan problémára irányítja rá a figyelmet ami nálunk is létezik: amikor a gyapjúpulóver gyapjútartalma a 0% körül mozog...
Mindenképp, nagyon jól feltárja a gyapjú fogalmát és remélhetőleg sikerül neki egy minél közelebbi jövőben elérni azt, hogy ami nem tartalmaz gyapjút, vagy csak nagyon keveset, arra ne lehessen használni a gyapjú szót.

Erre a kesztyűre sem fogom azt mondani, hogy gyapjú, mert zoknifonalból kötöm és annak a gyapjútartalma csak 70%.
Arra a következtetésre jutottam, hogy végül ez a húgom karácsonyi ajándéka lesz, tavaly ugyanis erősen vágyakozva nézte az Eve-t...
Ha már zoknifonal, akkor legyen egy kis zoknikötés is. Nem tudom, ki hogy van vele, de én úgy, hogy szeretem a mintás zoknikat is (van is nekem pár mintás pár). Gyakorlati haszna a zoknimintázásnak nem sok van, de jólesik viselni akár bakancsban is egy olyan zoknit, aminek a megkötése nem volt a legegyszerűbb, főleg, ha jó meleg. Mostanában EZEN töröm a fejem, igazi kihívásnak tartom, meg különben is mindig érdekelt ez a fajta zoknitalp/sarok-kötés. És mindig is vonzottak a nem szokványos technikák, hát itt a bokarész sem tűnik a megszokottnak...
És nem ártana Zuram kötött zokni-készletét bővíteni, csak hát a 45-ös láb kicsit megriaszt, már unalom szempontjából - de ha mintáznám, akkor talán nem unnám (annyira)...
(amúgy Zsófi mostanra nőtt akkorára, hogy EZ a kardigán pont jó neki. Tehát jól tippeltem májusban, hogy őszire fog belenőni)

3 megjegyzés:

Kati írta...

Hát nagyon szép dolgokon gondolkozol és dolgozol, azt a tunikát én is szívesen elfogadnám, természetesen kék színben:)
Hát a kolozsvárig való buszozást én is mindig rühelltem, de szerencsére lejárt:)
Amíg te Kolozsváron voltál én elkészítettem a tőled kapott recept alapján a pitét, nézd meg, ilyen kell-e legyen?http://makacskakonyhaja.blogspot.com/2011/11/almas-pitetorta-annamaritol.html

Annamari írta...

Én valószínűleg natúrban kötném meg :)
Én sem szeretek buszozni, hosszú az út, de így pisilősen még nehezebb, na meg a mozdulatlanságtól jól bekeményedtem...
A pitét láttam, de figurázott a blogger, nem tudtam hozzáfűzni semmit :(. Pótoltam :)

Csilla írta...

Nagyon szép lesz ez a kesztyű. Tényleg szép az a tunika és a zokni is.