2011. október 28., péntek

Mozgás

amit biztosít a kórházi személyzet. A szülészet-nőgyógyászat a kórház utolsó, kilencedik emeletén van. Ma a liftesnéninek nem volt kedve addig felmenni, hát biztosította számomra azt a páratlan lehetőséget, hogy a 9 emeletnyi mászást a saját lábaimon tegyem meg.
Amikor felértem (csak egy laboreredmény kellett nekem, ami ráadásul oké) ijesztő állapotban lehettem, mert a laboros hölgy egyből leültetett és lefagyott az arcáról a mosoly, de szerencsére magamhoz tértem aránylag gyorsan. Viszont megtudtam, ez szokás ezen a klinikán. És velem sem először történik meg, csak a múltkor az én döntésem volt a lépcsők választása (mert a liftre legalább 80-an vártak és különbenis akkor még jobban bírtam), de ma más döntötte el helyettem, hogy nekem igenis szükségem van erre a lépcsőzésre.
Na most én mit tegyek, ha az orvosom itt rendel? Majd havi rendszerességgel fogom magam teleportálni 9 emeletnyit? Sőt, a végefele gyakrabban?!
Végülis ha nagyon beások az iratainkba, azt hiszem, a kórházigazgató telefonszámát simán elő tudom keríteni, és miután szóbaállok vele, talán megoldódik ez a probléma...

7 megjegyzés:

nöné írta...

Tedd azt, de rögvest!

Kicsianya írta...

Hajrá, ne hagyd magad!
A 9.re gyalog? Terhesen? Ez vért kíván!!!!

Irenka írta...

Egyetértek Nönével. Vigyázz magatokra - mások helyett is!
Hasonló errefelé is megesik. Szülés utáni reggelen költöznöm kellett másik kórterembe. Nővérke előttem vitte a lázlapot, én utána a sporttáskát. :( Ma már nem tenném.

Otthon Művek írta...

Liftesnéni, portás, takarító és még sorolhatnánk.... Ezzel nem akarom senkinek a munkáját degradálni, félreértés ne essék, csak néha az ember úgy érzi, hogy az ő kezükben van az adott intézmény...
Ja, lehet, hogy nem találtad a zsebét? Talán érmével megy az a lift?
Utálom az ilyet, és én igenis lesz.rom, kap fizetést. Hogy mennyit, az már egy másik téma. Nekem sem kell hosszasan gondolkodnom, hogy mire is költhetném el...
Na. Amúgy remélem jól vagy, most visszagondolok (húúú, de rég volt), milyen eszméletlenül felfoghatatlan érzés, hogy egy ember van benned!

Annamari írta...

Zavaró dolgok ezek. Én tudom, hogy a terhesség és szülés utáni állapot nem betegség, viszont az ember szervezete eléggé ki van téve mindenféle veszélyeknek, hát a kórházak ilyenkor fokozottan kellene odafigyeljenek a páciensekre.
Én sem degradálom senki munkáját, de számomra is bántó, hogy mennyire vissza tudnak élni egyesek a munkakörükből fakadó "hatalommal" - én nem fogom egyetlen liftesnéni zsebét sem keresni, én is a munkámból élek, senki nem dobálja utánam az egyéb jövedelmeket...
Hogy a pici ott van, az valóban olyan felfoghatatlan. És majd ha a mozgását is érzem majd, na akkor lesz igazán csodálatos az egész :)

Márta néni azéris írta...

A liftes néni kispolgári csökevény, mert a nélkül is megy a lift. Ki nem tud egy gombot megnyomni a 21. században.:-))) Nekem rosszabb volt, mert lift se volt mikor az öt hónapos fiammal beköltöztünk az új panelházba a hetedik emeletre. Aznap este gyorsan csináltunk egy kislányt. Ő öt hónapos volt, mikor megindult a liftünk. Vagyis 14 hónap két kicsivel, meg két babakocsival. De minden lakásban volt egy-két kisgyerek, másképp nem is kaptunk volna lakást. De Kati úgy született, hogy a szülésznő alig tudta elkapni. Edzésben voltam.

Annamari írta...

A harmadikra én is felgyaloglok, napi rendszerességgel, akár többször is naponta, de egyből a 9 nekem sok. Főleg, ha nem a magam indíttatásából történik :)
Az edzésemet a városi közszálltás biztostja, még mindig nem igazán vagyok hajlandó buszrá szállni, és tegnap is gyalog mentem be a munkahelyemre, meg ma is gyalog fogom átszelni a várost a két orvos rendelője között :) Azt mondják, a sok gyaloglás megkönnyíti a természetes szülést, azt hiszem, én is edzésben leszek :)