2011. október 18., kedd

Hogy itt az ősz,

azt mi sem bizonyítja jobban, minthogy ma reggel bokáig jártam a lehullott levelekben a parkban, útban a munkahelyem felé, de az is, hogy estére sütőtököt sütök! (igen, elkezdtem nagyon kívánós lenni...)
Itt nagyon hideg van, ma reggel meg tegnap is -8 fok volt. Még mindig gyalog járok munkába, és a hidegfrontnak köszönhetően, ami kisöpörte a párás levegőt, felláttam a Kelemen-gerincig. Szeretem, a hideg ellenére...
Közben számolom visszafele a 120+63+5 napot, április 29-hez képest.
Ma kaptam egy hivatalos meglepetés-papírt, amiben a munkáltató nyilatkozik a veszélyekről, és olyanokat ír benne, hogy a veszélyek amelyeknek ki vagyunk téve: robbanás, fizikai sérülések (vágás, esés, csúszás, szúrás), lövések, agresszió, ionizáló sugárzások, erős stressz, fertőzés, extrém hideg és meleg és ilyesmik - tehát ő maga nyilatkozza az orvosnak, hogy minek vagyok kitéve, olyasmi is, amire én nem is gondoltam eddig.
Azt hiszem, nem sokat fog kelleni intézkedni a kiírás érdekében ilyen körülmények között. Pedig fizikailag bírnám, ha nem küldenének tudatosan veszélyes helyekre - csak az előzmények után nem akarom folytatni.
Közben előszedtem a varrómasinát, és el sem akarom már pakolni, már tudok egyenesen és egyenletesen varrni. Szabni meg lehet tanulni? Nekem az az ijesztő. Az olló... és az összeillesztés. Viszont nagyon motiváló az egyedi darabok létrehozásának a lehetősége.
A kedvem egyre jobb. A tervem egyre több. Az erőm és energiám is. Már csak idő kell több, és akkor tökéletes lesz.

7 megjegyzés:

nöné írta...

Na jól van! Minden tekintetben:o)

Varrás: én szintén magamtól tanultam meg varrni, azzal már nekem sincs bajom. A szabásminta, na az egy jó móka. El tudok boldogulni a vonalak között, meg át is másolom pausz papírra, meg az anyagra, meg is varrom, csak az a fránya méret... na az nem mindig stimmel:o) Most nézem, hogy jelen időben írom, pedig nem szabtam már több éve.
Bizonyára megvan ennek is a tudománya, hisz tanítják az iskolában:o)
Hajrá a sok-sok terv megvalósítására!

Kriszta írta...

Én is szurkolok, hogy sikerüljön megvalósítanod a terveidet és örülök, hogy alakulnak a dolgaid!
Az egyenes és egyenletes varrás nekem is megy, de a szabás még mindig kínai :)))), vagyis mindig úgy járok vele, hogy nálam sem stimmel a méretezés :D

Csilla írta...

Örülök, hogy alakulnak a dolgaid.
Én nem is kisérletezem a szabással, maradok a foltvarrásnál, hisze eleve ezért lett varrógépem, meg mondjuk egy ágyneműt meg tudok varrni, vagy egy függönyt de ehez nem kell tudni szabni.
Ja és én is várom a terveid megvalósításának a bemutatását és szurkolok hozzá, hogy sikerüljön.

bemka írta...

:)
de jó :)

Annamari írta...

Akkor nem vagyok ezzel egyedül. :)

Kati írta...

Hát igen, tényleg itt az ősz, és már mindjárt a tél is, olyan hideg van reggelente, és nekem még arra sem volt időm az idén hogy hecserlit gyűjtsek, teába, adventi koszorúba.
Ne is maradj tovább ha ilyen veszélyes a munkaköröd, a baba egészsége és persze a tied fontosabb ennél.

Babi néni írta...

Nem tudom, hagytam-e már megjegyzést, de jó ideje olvaslak. :o)

Gondoltam, megírom, hogy az anyagba belevágni nekem is nagy mumus. :o) De ha először olyannal kezdesz, amit nem sajnálnál annyira, azért bele lehet jönni.

Ha pedig szabásmintát szeretnél szerkeszteni, Cser Ferencné antikvár könyve a Szabás-varrás, nagyon jó. Én már több saját ruha szabásmintát is elkészítettem az alapján csomagolópapírra, igaz, hogy még csak egy körszoknyát varrtam meg, de nem áll jól. Ez nem a szabásminta hibája (hanem a fenekem és a kockás anyag inkompatibilitásáé) :o)