Munkahét

Sosem gondoltam volna, hogy ennyire "fontos" vagyok a munkahelyen.
Azzal kezdődött a dolog, hogy hétfő reggel a főnök a kezembe nyomott kb másfél kilónyi papírt a feladataimmal, ami rengeteg - mondjuk, kicsit zavar az, hogy ameddig más kollegáknak egyetlen jelentés sem jutott, nekem most még kettő jött a már meglevő 4 mellé, azzal indokolva, hogy a többiek nem boldogulnak Excelben, pedig tudom jól, hogy a baj az, hogy nem biztos, hogy helyes lesz amikor lepedőnyi táblázatok adatait kell kezelni. Nem az Excel miatt, hanem az adatok sokasága miatt.
Meg persze jöttek egyebek is, és mára is elég nehéz program körvonalazódik.
Na de a lényeg: megtisztelő, hogy ennyire számítanak rám, de az már semmiképpen sem tetszik, hogy a munka a kötés rovására menjen, mert ráment. Egész héten alig tudtam kötni egy keveset, tegnap is mindössze 3 sort a színváltósba... hiába kerülök haza időben, ha agyilag már nem vagyok képes sokra, ha már a sima-fordított is kemény koncentrálást igényel.
Remélem, ez az állapot nem sokáig fog tartani, hátha a munkák java itt van, és augusztusig újabbakat nem küldenek, mert akkor lehet ezzel boldogulni.
Most már csak azért drukkolok, hogy a hétvégi szolgálatom alatt sehol ne történjen semmi, ahova menni kéne. És most rohanás munkába...