Jó volt bár nem volt ideális terepezőidő - 30 fokon erős napsütésben nemcsak mi voltunk igen lusták, hanem még a békák is hajlandók voltak modellkedni.
A tegnapi út rávezetett arra, hogy hiába nem itt születtem, most itt vagyok itthon. Átutaztunk gyerekkorom vakációinak vidékén is (Kalotaszeg) és nem azt mondom, hogy idegennek tűnt, mert nem, viszont már vártam hogy elérjük Marosludast, ami messze áll pl. Körösfőtől úgy kulturális (bár eléggé a giccs irányába fejlődik sajnos ha megnézzük mi helyettesíti a varrottasokat és a népi kerámiát a Főutcán) mint táj-szempontból - de Maros megyében van, és nekem ez annyira az otthont jelenti, ahol végre lenni akartam!
Tegnap aztán elő sem vettem a kötést, nem voltam képes rá, minden a tegnapelőtti állapotban van, de ma folytatom.
Közben az alábbi videó első három perce okozza a libabőrt nálam:
7 megjegyzés:
Hjaaaaj, hát ez a Szabó Ádám, valóban nagyon tud ám!:) És ráadásul olyan helyes pofija van!;D
A kötés terén is izgalmasat mutattál, kíváncsian várom készen.
Hát ahogy kinéz ez a fiatalember az már csak hab a tortán. :o)
lányok, lányok, Ti most az én kedvencemet dícséritek. Az a baj, ők négyen tényleg a legjobbak a saját házuk táján. Ebből hogyan lehet egy jó döntést hozni?
Annamari a bejegyzésem végére teszek Neked egy képet, ha más nem is, Te biztosan értékelni fogod.
Én is nagyon szeretem!:-)
Egyszerű eldönteni. Úgy, hogy SZ.Á megnyeri. :o))
Nagyszerű lesz ez a zokni, csak én is sajnálnám viselni...
Megjegyzés küldése