Valahogy nem az én napjaim ezek.

Ez egy panaszkodós poszt lesz, megmondom előre.
Próbálok a tegnapi dolgok után visszatérni a normális kerékvágásba, de nehezen megy. Nem tudom kiverni a fejemből a látott képsorokat...
Erre jön a többi.
Ma megint agyonáztunk. Természetesen a nagy zivatarok akkor érnek oda ahol mi vagyunk, amikor épp nincs nálunk esernyő vagy esőköpeny, és a legközelebbi ház/eresz/bármi is jó messze van.
Szombat dél óta borzalmas fájdalommal küzdöttem a jobb vállamban, annyira, hogy az öltözködés is nehezemre esett, most már egy kicsit jobb. Nem múlt el teljesen, de a jelenlegi állapotban már lehet létezni. Ezért óvakodtam a gépezéstől (az az érzésem a számítógép a bűnös, túl magasan van a mouse az én méreteimhez képest), és a kötéssel is voltak bizonyos nehézségeim (csak úgy tudtam kötni, hogy rendesen alápolcoltam a jobb könyökömet).
Az alvás is rossz volt, mert ahogy a jobbfelemre fordultam volna éjjel, felébredtem, és nem nagyon tudtam visszaaludni, mert a húzódás nagyon fájt.
Most azon gondolkodom, hogy ma merjek elindulni futni, vagy inkább ne? Azt hiszem ez utóbbi mellett döntök, nincs nagy kedvem egy csuromvíz erdőben fagyoskodni míg a fiúk visszajönnek ha véletlenül le kell állnom...
Mindezek ellenére (vagy mellett) természetesen kötögettem, a rózsaszín stólának a központi része készen van, csak a szegélyt kell megkötni hozzá/rá. Aztán meg a nagynéniségem újabb darabját is kötöm, egy icipici kis kardigánt, hófehérből, baglyos mintával, 13 bagoly lesz a vállán körbe. Egyébként pedig teljesen egyszerű.
Ehhez az a panasz, hogy amikor le akartam fotózni, akkor a gép közölte, hogy az akkuim lemerültek.
Most pedig validálom a szavazás eredményét, és ezennel el van döntve, a növényes posztoknak nem lesz külön blogja. (valamikor a közeljövőben jövök növényes bejegyzéssel is).
These are not my best days...