Mostanában

olyan gyorsan telik az idő. Újra hétvége, és milyen hétnek lett vége...
Ott kezdődött, hogy két napig áztattuk magunkat (nem nagyon szeretek esőben terepezni, mert folyamatosan fázom), szerdán volt egy lazább napunk, aztán csütörtökön és pénteken is újra kint voltunk, terepen, akkor már eső nélkül.
Az emberi kegyetlenség újabb példájával kellett szembenéznünk csütörtökön (egyre inkább tudatosul bennem, hogy a természetvédelemhez gyomor is kell) - egy kukoricaföld védelmére varjúfiókákat kötöttek élve a lábuktól felfüggesztve karókra, mire mi megtaláltuk őket, már egy sem élt, de alattuk csupa ürülék volt a föld - szerencsétlenek kínjait nem akarom elképzelni... Aztán a tegnapi napunk (kora estig) azzal telt, hogy levadásztuk a pasast aki ilyen hatékony terményvédelmet volt képes kivitelezni. Elkoboztuk a többi halálraítéletet, most már egy újabb varjútelep lakói, reméljük befogadják őket. Ennél többet nem tehettünk. 
Az esőnek köszönhetően megint itthonülős hétvégénk van, lesz.
Most már megyek kötni. A rózsazsín stólámmal nem sokat haladtam a héten, ja még egyik nap a huzattól behomályosult a szemem is. De most már minden házimunkán túlvagyunk, és a hétvége többi része pihengetős, kötögetős, lazítós lesz. Különben pedig kezdődik a Giro! (szeretek sportközvetítések közben kötni)
About human cruelty - how men kill animals like in the dark middle age, for protecting crops, believing in something that does not exist. We rescued the live birds (once again), but arived too late for some of them...