Egyik...
... és másik irányba ezt láttam.
A kollega valahol fogalmam nincs hol bóklászott, én pedig mentem mindig arra, amerre a lábaim vittek.Szeretem azt, amikor egyedül vagyok a nagy terekben, olyan szabad érzés. Akkor érzem azt, hogy mennyire része az ember annak a természetnek amitől próbálnak sokan elszakadni. De ha ráhangolódunk, akkor nagyon otthon tudunk lenni benne.
Ilyen magányos sétákon van hangulatom, időm, de elsősorban alkalmam megragadni egy-egy apró pillanatot.
Ma állat-napom volt (igazából növény, de ma több állatfotó készült), pók-portrék
3 megjegyzés:
Én kimondottan szeretek időnként egyedül lenni. Hát még ha ilyen helyen... Jó, ha az ember néha "hallja" a saját gondolatait.
A második pók amúgy nagyon jó arc. Tetszik.:)
Te szemeztél egy ilyen rusnyával? Brrr!! De a fotó tisztára NG! Nem küldöd el nekik?
Szeretem a pókokat (is).
Olyan picike volt a "rusnya" :o))), mitől féljen tőle az ember? Amúgy pedig olyan kis aranyos bundás. (különben ő egy ugrópók)
Megjegyzés küldése