Ideje volt

elkezdeni a futást, és ma megtettük. Kissé megkésve ahhoz képest, hogy mikor szerettük volna, de hát vannak dolgok, amelyek nem mindig úgy történnek, ahogy az ember szeretné. Akárhogyanis, jobb későn mint soha alapon ma már voltunk, és noha nehezen megy a futás (talán a fiúk nevében is beszélhetek), jólesett.
ITT futunk, ebben az erdőben, ezen az ösvényen (köszönöm ismeretlenül is a fényképeket a fotósnak). Végre egy mozgás, amitől nem fáj a térdem és ami nem egyhangú - az erdő mindig más még ugyanazon az útvonalon is.
Ma különösen más volt minden időponthoz képest - ilyen szeles időjárásunk ritkán van (azt hiszem, ezek azok a bizonyos viharos széllökések), az erdőben pedig ez annyiban érdekes, hogy a koronák nagyon meghajolnak és hallottuk, láttuk a törő, zuhanó ágakat de szerencsére mindig kicsit távolabb tőlünk. És annyiban is érdekes, hogy ha szemből kapnak el a széllökések akkor bizony nagyon megnehezítik az előrehaladást - hátulról viszont rendesen lökdösik az embert előre.
Amúgy pedig igazi tavasz van, a szél ugyan hűvös volt, de futás közben nem fáztunk, na de minden zöldül - a koronák olyan hamvaskás pattanó rügyesek, a talajon pedig már sok zöld van: szellőrózsa, salátaboglárka teljes levélállománnyal. Virágok mindenfele - egyre többen.

Szeretem.
Most pedig így a futástól agyilag felfrissülve és testileg cseppet fáradtan lehet végre jobban haladni mindenféle dolgokkal.
Thoughts about running in the forest near the city when it is really windy. But it is great, especially during spring.