a nagyon levert napokat. Azt hiszem, legalábbis. Ezen a hétvégén aludtam, és azonkívül csak azt csináltam, ami jólesett. Semmi munka, csak lazulás.
Nyilván, kötögettem az elmúlt időben, tegnap és ma is - de csak "-gettem", a haladásomat nem igazán lehet értékelni. (... egy hét alatt 140 sor egy standard stólából...)
Na de most már minden rendben, az egynapos lázat követő igen hosszú lábadozáson is túlvagyok, úgyhogy jövő héttől minden visszatér a két héttel ezelőtti kerékvágásba. Remélem.
Diétatéren is kénytelenek voltunk szünetelni, annyi, hogy nem szedtünk vissza a leadott centikből-kilókból, de fogyni nem fogytunk - hát ez most ilyen volt, remélem nem lesz még egy ilyen minden-tervet-keresztülhúzó időszakunk.
Időközben a tavasz a másik arcát mutatja, esős és szürke minden, de most jó, mert már földszag van és több fény, még a szürkeség közepette is.
S ha már tavasz, akkor elkapott a rendrakás, és végre rendszereztem a fonalaimat (4 óriási dobozba meg egy polcra) és a mintáimat is. Most már meg tudok találni bármilyen fonalat és mintát záros határidőn belül. Azt hiszem. (kérdés, ezt az állapotot mennyi ideig tudom megtartani)
Most pedig kötésre fel!
I survived the hardest hit of spring fatigue, I hope!!!! Happy-happy me :o)
2 megjegyzés:
Akkor várom a képes beszámolót a haladásról. :))
Én most vagyok nagyon ramatyul...
Pedig kötni szeretnék. Kendőt, csipkéset, sokat. Idén még semmi szép csipkét ne kötöttem. Meg csúnyát se...
A rendrakáshoz gratula! A jó időben a múlt hét végén nálunk is volthasonló, csak a gyerek könyves polcain, ahol már erősen elhatalmasodott disznóól.
Kívánom, hogy mihamarabb kikerülj ebből az állapotból! És köss szebbnél szebb csipkéket. Meg mást is, persze :o)
Megjegyzés küldése