Ez már mégiscsak sok!

Vagyis inkább kevés. -9 fok van. Mínusz 9. Március 7-én. Mélységesen fel vagyok háborodva és nagyon elszomorít, hogy nem megy már el ez a tél. Unom és kész. Tegnap kemény havazásra ébredtünk, az még elment, hiszen el is olvadt délutánra, na de erről a mairól mégsem volt szó...
De hát megváltoztathatatlan, úgyhogy ennyi.
Ami változott az a súlyom. A hétfő reggeli mérések eredménye a következő: -3 cm deréktájon és -1,5 kg az elmúlt hét alatt. Ehhez hozzáfűzném, hogy ez nem nagyon releváns, szerintem nagy szerepe volt benne a szombati legatyásodásomnak, amikoris délben hirtelen felment a lázam 38-ra és onnan nem mozdult estig, majd csak vasárnap reggelre tértem magamhoz. (Bármilyen kellemetlen, ezen a szinten nem szoktam lenyomni, az magam elleni lépés lenne, hiszen a saját immunreakciómat iktatnám ki a játékból.). Aztán váltottunk Zurammal, vasárnap délutánra ő is 38 fokos lett, de ma reggelre ő is helyrejött a módszeremmel. (egy jó volt ebben a rendrelebetegedésben, tudtuk egymást ápolni :o))) )
A rossz az volt az egész betegségféleségben, hogy szombaton nem tudtam kötni. Sor közepén kellett letennem a kötést - ilyen sem volt nem is tudom mióta. Na de vasárnap pótoltam, nagyon előrehaladott állapotban vagyok a jelenlegi leghaladósabb munkámmal --- csak ne volnának 684 szemesek a sorok! 
A hét viszont (egyelőre) úgy tűnik lazább lesz munkatéren, nagyon remélek egy nőnapi szabadnap-ajándékot, ami helyettesíti a szombatot.