2011. február 13., vasárnap

Gondolatok a diétáról

Újabban ez a téma nagyon foglalkoztat, érintettként. Ezért elég sokat olvasok ezen a téren, és nagyon szeretem Marcsi írásait, megszívlelendő tanácsokat ad úgy, hogy ő mindazt megtapasztalta. És igen, sok erőt ad nekem az, hogy ő bebizonyította: LEHET.
Azt viszont nem értem, miért van az, hogy egyesek névtelenségbe burkolózva támadják a túlsúlyos embereket, úgy érzem engem is, és mindenkit, aki ilyen vagy olyan okoknál fogva kilókat szedett magára. Nem mentegetőzni akarok, mert úgy érzem nincs miért, de akkor is elmondom, hogy ameddig bizonyos egészségügyi problémák elő nem jöttek, rendszeresen mozogtam, és kényszerből maradt el a heti 3-4 futás és/vagy 1-2-3 aerobik. A szervezet miután ehhez a mozgáshoz hozzászokott, aránylag normális étrend mellett is rakta magára a kilókat amikor az elmaradt. 
Most annyira helyrebillent az egészségem, hogy tudok mozogni, viszont ott a sok plusz.
Na attól falra tudtam volna mászni, amit ugyancsak nála, egy másik névtelen kommentben olvastam, hogy valaki úgy fogyott le x kilót - és tartja! - hogy reggelire péksütit fogyaszt(ott), tejeskávét édesítővel de a szénhidrátot (amit szerintem összetéveszt a gyors felszívódású cukrokkal = fehérliszt, cukor) szigorúan déli 2 óráig. Hát tökmindegy, mikor visszük be a kalóriát. A szervezet 24-ből 24-et dolgozik, csak az aktív mozgás szűnik meg éjszakára, de az érrendszer, emésztőrendszer és sokminden más, na meg aztán az idegrendszer folyamatosan működik és kéri az energiát. A késő esti evés nem azért nem jó, mert a szervezet automatikusan zsírrá alakítja a bevitt élelmet - nappal is zsírrá alakítja a pluszt -, hanem mert megterhelő a gyomornak - mert neki viszont pihennie kéne. (és a megterhelt gyomor bizony ront az alvás minőségén!) Szeretném azért tudni, hogy az illető, aki 7 kilót fogyott kakaóscsigával, honnan adta le a kilókat. Mert szerintem nem zsírból, hanem izomból. Nem minden soványnak tűnő ember sovány, szerintem ő tipikusan a "soványan kövér" lehet, számszerűleg normális BMI-vel, de túl nagy testzsírszázalékkal.
Valamelyik nap elbolyongtam egy "híres" magyar életmód-specialista weboldalára, pusztán kíváncsiságból. Hát köszönöm, nem kérek belőle. Az a konyha szerintem egy vegyi labor - ilyen édesítőszer, olyan adalékanyag --- biztos hogy az ember olyasmit fogyasztva lefogy, hiszen kalóriaértékben minimális, de mit okoz a szervezetünkben??? amúgy is sok káros anyagot beviszünk elkerülhetetlenül azzal is, amiről elvileg tudjuk, hogy mi, ezt legalább ne tetézzük!
Más: az is igaz, hogy helyi zsírégetés lehetetlen - pl. hasizomgyakorlatokkal. Ezek haszna nyilvánvaló, hiszen formázzák a hasat, de nem zsírégetés által, hanem az izmok feszesebbé tételével. Ami azonban akkor lesz látható/nyilvánvaló, amikor általános zsírégetés segítségével (kardio gyakorlatok, futás, biciklizés és helyes táplálkozás) eltűnnek a párnácskák - nem csak a hasról, de onnan is!
Aztán vannak a szuperdiéták, amikor is két hét alatt 5-10 kiló és mi leszünk a nyár sztárjai a strandon. Könyörgöm: hogyan?! Miből?! Itt már rögtön vissza is térhetünk oda, hogy ennyi idő alatt víz megy ki a testből, és cukrot bont a szervezet = kiüríti a glikogén-raktárakat. Ez súlycsökkenést valóban jelent de nem a zsírszövet fogyását! És amikor ezt pótolni fogjuk, akkor azzal egyidejűleg jön még egy kis zsírszövet is.
Summa summárum: diétázni én ezután is a magam feje szerint fogok, azaz: csökkentett gyors felszívódású szénhidrátbevitellel és zsírral és megnövelt fehérjebevitellel, időnként egy-egy szervezetet becsapó nappal (erről majd írok), a szándékom az, hogy a jelenlegi életmódomat megtartsam a diétán túl is. Nem csontsovány ember akarok lenni, hanem egészséges, igen, vissza akarom kapni és meg akarom tartani a nőies vonalaimat, mert én úgy szeretem magam amilyen ezelőtt 3 évvel voltam...
Addig még van legalább 10 centi derékban - szégyen - nem szégyen, ENNYI van most rajtam úgy, hogy már eddig ment le vagy 3-4. Centi. Az említett területről. (más testfelületekről most nem akarok beszélni, de máshol is van sok plusz centi, bizony)
(Tegnap egyébként pszichológiai fegyverként magam ellen előszedtem a belefogyásra váró ruháimat. A sírás kerülgetett és most is, ha visszagondolok erre. Úgyhogy itt most abba is hagyom az eszmefuttatásomat...)

2 megjegyzés:

Zazálea írta...

mindenben igazad van :o)

atira írta...

Menni fog !