Nagyon ritkán...

... de van úgy, hogy orvoshoz kényszerülök menni. Mint most is. Ami elsősorban nem a gyógyulást hozza, hanem a dühöt.
Miután (legalább) két hete nem tudom magam kiverekedni ebből a nyavalyából ami rámtört, és amit hétvégén gyógyulok hétköznapokon hatványozva visszaszedem a munkahelyen (fűtetlen iroda, ugyebár), elmentem orvoshoz.
A gyógyszerkiírással nem is volt baj, és az orvosnőm is továbbra is olyan kedves, mint régen volt, de ez a rendszer --- hát az eszem megáll.
Először is, programáltatnom kellett magam - már bocsánat, de hogyan tudnám előre, hogy beteg leszek, hogy időben orvoshoz kerüljek?! Nem tudom, aki a minisztériumban ezt kitalálta, sosem volt még úgy, hogy AKKOR volt szüksége orvosi ellátásra, amikor beteg volt, nem ki tudja mikor? (szerencsére sikerült ma bejutnom)
És ezen is túltettem magam, de jött a derült égből villámcsapás: ahhoz, hogy betegszabadságot kaphassak (amit az orvosnő is ajánlott), kell a munkahelyemről egy igazolás, amiből kiderül, hogy fizetem az egészségbiztosítást, illetve, hogy az idén mennyit ültem itthon betegség miatt.
Most nem lenne egyszerűbb egy adatbázisből ezt a helyszínen kiszedni, mint beteg embereket járatni? (esetemben az igazolás nem könnyű, mi ugyanis a szebeni regionális felügyelőség kirendeltsége vagyunk, így onnan kell megkapnom a papírt. Már ma kérvényeztem - mert hát még azt is papíron kell kérni -, de jó munkához idő kell alapon csak jó esetben holnap lesz meg)
Szóval, újra és újra rájövök: csak beteg ne legyen az ember.
Egyébként pedig (aránylag) jól vagyok, csak hörghurut az egész, mindössze pihenés kéne - de lehet??? Holnap újra ingázni fogok munkahely, itthon és rendelő között.