2010. október 7., csütörtök

A szuvenírbolt

Ez a dolog már régóta bennem van, de eddig mindig csak nyeltem - tegnapig.
Én úgy vagyok vele, hogy ha valahol az ember jár, és szuvenírt akar vásárolni, akkor valami olyant nyújtanék neki, ami arra a helyre jellemző: Erdélyben korondi kerámiát, kalotaszegi varrottasokat, kendi gyékényből fonott tárgyakat, szálánvarrott keresztszemest - ebből mind az igazit.
Ehhez képest más a felhozatal.
Szóval az késztetett a bejegyzés megírásásra, hogy tegnap láttam valamit. Ugye, majd minden reggel átsétálok a Főtéren, és elmegyek egy szuvenírbolt előtt is. Tegnap a kirakatból Shrek csizmáskandúrja nézett velem szembe plüssfigura formájában. Hát végképp kiakadtam. Igaz, van ott üvegszarvas, műanyag fehérfejű rétisas, bambusz sétabot is, de ez az amerikai rajzfilmfigura több volt a soknál.
Ha pedig az ember bemegy, talál ezer Drakula-mütyürt: csészét, kerámialapot, tányért, képeslapot. Aztán meg kínai szantálpálcikákat, elefánttal díszített fotóalbumot.
Bármit, aminek köze nincs se a helyhez, se a kézművességhez.
Már sokszor gondoltam, hogy bemegyek, és megkérdem, mi jár az agyukban? Mert nem igaz, hogy nincs kereslet az eredeti termékek iránt, a Főtér túlfelén egy másik kis bolt van, sokkal szerényebb, de bent van kéziszőttes, varrottas, kerámia, fadoboz, cserépsíp. Olyan, ami kézzel készült, és hagyományőrző.
Aztán mindig leteszek a szándékomról, elvégre közöm hozzá nincs sok - vagy van mégis? Mert engem is képvisel, mint itt élő személyt?
De a probléma nem kizárólag ez az üzlet. Igen, határozottan ez a legrémesebb itt, de ugyanezzel a globalizált kínai giccsel találkozunk Nagykenden, ahol csak elvétve akad kézművestermék az utcai árusoknál - van viszont kínában készült római tál, gumilabda, csurdé fehérnépes törülköző, gipszgólya (és gipsz-Shrek), plüss teknősbéka, felfújható delfin, és folytathatnám.
És ez van a Békási szorosban és a Transzfogarason.
Ez van a Királyhágón.
Ez van Körösfőn és Korondon - e két helyen talán kevésbé.
Ez van Szovátán és Parajdon.
Ez van a Törcsvári-kastélynál - itt hangsúlyozottan, a helyi Drakula-legenda erőltetése nyomán.
És ez van minden város szuvenírboltjainak többségében.
Zavar ez a folyamat. Félek is attól, hogy hamarosan uniformizálódunk világ, de legalábbis Európa-szinten, ellep a szériában gyártott giccs. És nem látom a kiutat.

5 megjegyzés:

Zsófi írta...

Pedig van. Úgy hívják védővám.

Csak azt nem tudom, miért nem érdeke az EU-nak, hogy a kínai dömping áruk ellen megvédje az államokat... (Sejtésem - sajnos - van. :-()

Amanda írta...

És ez van Magyarországon is. Lehetne hosszasan sorolni. Én Tihanyban akadtam ki, amikor a kalocsai mintás festett fakanálra ráírták, hogy Tihany. Ok, hosszas magyarázat után azért megértettem, hogy magyar mind a kettő, és Tihanynak nincs jelentős mintakészlete, illetve egy külföldi a kalocsait azért csak felismeri. Ezen sikerült túltenni magam, aztán a másik árusnál a szálvagdalásos terítő szélén virított a cimke, made in távolkelet. Azt már meg sem említem, hogy a fokhagyma fűzér is kínában termett.

Annamari írta...

Zsófi, ezen a téren nem vagyok túl informált, de utánanézek. Mindenképp, ha ez létezik, és nem alkalmazzuk, jónagy szamarak vagyunk. Na nem mi, hanem a döntéshozók...
Tudom, Amanda. :o(((

skane90 írta...

Lányom kért meg a tavaly, hogy vigyek az anyósának 2 korondi tányért. Sem Vásárhelyen, sem Kolozsváron nem volt egyetlen egy darab sem a souvenir-boltban.Nem akartam elhinni! És ki hitte volna el nekem?Nagyon kevés idönk volt, de el kellett menni érte Korondra.

Annamari írta...

Hát akkor nagyon jól tudod, miről beszélek. Sajnos...
(ha itt jársz és vásárolni akarsz, majd megmondom, hol lehet)