Elég régen...

... nem írtam, mert valahogy úgy jött össze, de azért még élek létezek és kötök.
Ez a hét megint futás volt - nem tudom, miért alakul minden ilyen rohanósra újabban, nem szeretem, remélem, azért jövő héttől lecsendesednek a dolgok.
Szóval készült ez-az, egyrészt a húgom sálja, ami vastag fonalból kötődött, a Mara maradékából, kb 10 deka Red Heart Detroit fonalból (olyan másfél méternyi maradt a 10 dekás gombócból, fel nem kötött rojtok formájában). Ezzel még jövök, a mintáját is le fogom írni - ezt a fonalat (vagy színt?) teljességgel lehetetlen este fotózni. Talán holnap. Remélem...

4 mm-s tűvel kötöttem, és sok napig készült, mert közben elkezdtem és befejeztem ezt is:

Mint már írtam, a motívum neve Õnnelehekiri, a Haapsalu sallból, de a sálat magát nem minta szerint kötöttem.

Azaz, a szélmintát csak úgy csatlakoztattam hozzá, bevallom, nehezen ment, mert körbe akartam szegni, és el is kezdtem, és a 8-ik soron rájöttem, hogy elnéztem egy sarkát, akkor kibontottam a körbecsipkét, és felszedtem csak a két keskeny szélet, és egy igen egyszerű szélcsipkét tettem hozzá.

A fonal Barka Szitakötő olíva árnyalata, kb. 50 gramm van benne, de a stóla ilyen kevés fonalból is 190 cm hosszú és 50 cm széles lett. (miután villanyfényben fotóztam, a képek elég gyatrák, meg nem is igazán színhűek. A csipkesál a három utolsó fotón megközelíti a valóságot. Gyönyörű színe van...)
A tű a megszokott 3.25 mm bambusz.