2010. augusztus 8., vasárnap

Vasárnap és gondolatok a mintaválasztásról.

Megint szürke, álmosító, de ez nem baj. A terveim kivitelezésére tökéletes. Kötni lehet, pihenni is, főzni muszáj lesz, amint megéhezünk.
Addig is keresgélek, már találtam valamit ami tetszik, hogy mikor kerül sorra a megkötése, nem tudom.
És mindeközben a gondolatok egyre gyorsabban képesek a fejemben előjönni, talán a második kávénak összejön a totális ébresztésem.
Múltkoriban Zazálea kérdezte, hogyan választok mintát, kötést?
Rájöttem, hogy a válasz erre egyáltalán nem egyszerű.
A legegyszerűbb a kihívás-minták kiválasztása/megkötése. Ilyen volt a Crown Prince Square Shawl. Akkor van egy-egy nehéz(nek tűnő) darab, és kíváncsi vagyok, képes vagyok-e rá. Ilyen esetekben órákon belül tűre kerül a dolog, és ameddig be nem fejezem, addig semmi másra rá nem nézek.
Csakhogy nem mindig kihívásból kötök. És itt jön be a bonyolódás... mert több okból kezdek valamikor egy mintát megkötni. Sok van, ami tetszik, és sok van azok közül is amelyről tudom, sose fogom megkötni.

Vannak minták, amelyek kísértenek. Tudom, hogy azokat előbb-utóbb megkötöm. Ilyen például ez a kendő, itt a leírás borzasztó bonyolult volta tartott vissza (eddig). Ezek a kísértő minták, amelyek este, sötétben is a szemeim előtt lebegnek. Ilyen a Luminen is, és várom nagyon e hónap 20-át, hogy a gyapjasnénim visszatérjen, és tudjak bespájzolni natúr gyapjúból, mert abból lesz. Ebben mi fogott meg? A csavartminta egységesítő hatása, és a hópihék.

Van, hogy a mintát a fonal alapján választom ki. Van egy fonalam, és keresem hozzá a mintát. Ez természetesen olyankor jön elő, amikor a fonal különleges, mint Bucilla és Melinda fonala (Melinda, remélem, nem haragszol, hogy a Te fotódat használtam fel, a fonal még nincs itt), és valami igen különlegeset szeretnék belőle.
Ilyen a most kötött North Roe is, ami úgy kezdődött, hogy egy Melinda által festett fonal egyből elémvarázsolta a napos őszök bükköseit. Nyilvánvaló volt a hulló levelek sálbaillesztése.
De leggyakrabban úgy választok, hogy megnézem, mit mond a minta nekem. Én úgy gondolom, hogy a minták valamit ki kell fejezzenek, egy mesét elmondjanak, és ha ezt megtalálom bennük, úgy megkötöm őket. Sokszor nem is kell egész minta, csak egy motívum, ami köré magamnak kerekítek egy történetet, egy érzés kifejezését, egy hangulatot.
Például ezek a (eredetileg) kalászminták nekem inkább zúzmarás tájak hangulatát idézik. Ezzel eleve megvan a fonalválasztás is: fényes fehér. (mintafotók: a Haapsalu sall-ból)
Ezek a levélminták őszi séták emlékeit hozzák elő. Amikor fent az ég kék, a levegő meleg takaróként ölel körül, de már nem igazán nyárias, és a bokáig érő avar zörög minden lépésünkre. De ugyanígy előjöhet a nyárvégi természet képe is, amikor ha az ember felnéz, a megpuhult levelek függönyét látja. Fonalválasztás: őszies meleg barnák vagy nyárvégi zöldek.
Ez a virágminta az egyik jelenlegi nagynagynagy kedvencem, hogy számomra mit jelent? A május virágtengerét, a termékeny zsongást, az élettel teli természetet. Ehhez illik egy erős friss zöld.
Sokszor a minták nem kész minták formájában jönnek elő, hanem motívumként (mint eddig is mutattam), és sokszor már a gondolataimban összerakódnak, és ezek azok, amelyekre sosem elég az idő... de erről majd egyszer máskor.
Addig is megtennétek, hogy elmondjátok, Ti hogyan szoktatok mintát választani?

7 megjegyzés:

Melinda írta...

Szeretem ezt a bejegyzésed!:):x

Én kendők esetében meglátom és megszeretem a mintát, így előbb-utóbb meg kell kötnöm.:) Aztán hol a minta kéri a fonalat, hol a fonal a mintát.

Ruhadarabok esetében (pl. pulóver, kardigán) a saját fejem után megyek. Nyilván inspirálódom innen-onnan (sokszor szerintem észre sem veszem), de még soha semmit nem kötöttem minta után. Én az ilyen darabok kötésével vagyok úgy, mint te a minták egy-egy részletének felhasználásával: innen-onnan összeszedegetem, ami nekem arra az egy darabra "kell" és "rárakom".:)

/A fotót pedig nyugodtan, hiszen a tiéd./

KicsiKató írta...

Háááát, szeretnék ilyesformán választani, de egyelőre úgy szelektálok, hogy neki merek állni vagy sem:)) Viszont a negyedik haapsalus mintát már kinéztem, majdnem meg is kötöttem, de jött Ahama Ercsu Vénuszával, így annak kezdtem neki.

Macus írta...

Nagyon szépen írtál, én is szeretem ezt a bejegyzést. :)) Egészen lírai lett.
Mintaválasztás?
Ha megtetszik egy minta, megkötöm (-horgolom). Persze van úgy, hogy sokat "érik" bennem az elhatározás. Néha egy szép fonal kíván egy mintát. Ha ruhadarabot kötök, keresek mintát, mintákat, azokból összerakom. De volt már olyan is, hogy egy pulcsit megkötöttem pl. a férjemnek egy kész pulcsi leírásából, annak a mintáival, mert nagyon tetszett.

zazálea írta...

Éppen erre gondoltam, ezért kérdeztem! Merthogy arra gondoltam, leírom, én hogyan választok, de előbb tudni akartam, aki előttem jár (az egyik), hogyan teszi ezt.

Úgy gondolom, szintek vannak, de a szintektől eltekintve nincs releváns különbség és ez örömmel tölt el.

Annamari írta...

Köszönöm, örülök, hogy elmondtátok. Valóban, sok a hasonlóság a minták kiválasztási folyamatában mindnyájunknál.

Csilla írta...

Mivel én nem utazom kendőkben így ritkán kötök meg valamit egy az egyben, a leírás alapján. Megtetszik a fazonja egy pulcsinak de nem tetszik a mintája, viszont egy másiknak pont a mintája vonz így jól összekombinálom őket, van, hogy 3-4 különféle modelből is, sőt ha valami nem pont olyan ahogy elképzelem átírom a mintát is magamnak, hozzáteszek egy-egy részt vagy éppen elhagyok egy-egy részét a mintának, és ez nincs eltervezve, spontán alakul munka közben, ilyen volt a lányom Barka fonalas kardigánja is. Van, hogy megtetszik a fonal (sokszor érdekes tapintású vagy színű) és megveszem, aztán agyalok mi is mutatna jól belőle. Most is van egy amiből semmi sem mutatós (hullámos is és színátmenetes is, a lyukak nem látszanak a csavart nem domborodik ki), így összevariálom egy másik fonallal és érdekes szabásúra kötöm. Sokszor van, hogy megtetszik egy minta és előbb vagy utóbb valahová beépítem.

Csilla írta...

Ja és a Luminen nekem is piszkálja már a fantáziámat, de nem tudom bele merek-e majd vágni...