2010. augusztus 6., péntek

Péntek

Ez a hét pokol volt. Ahogy mondom. Mind lazának indultak a napok (a mai kivételével, amikoris előre tudtam, hogy tagja vagyok a "kivégzőbrigádnak"), és majdnem mind ilyen durvák lettek.
Nem kéne erről írjak, de túl nagy bennem a nyomás...
Ma felvesztem, de nagyon. Egyik város egyik alvilági emberére csaptunk le, több intézmény egyszerre (a kevésbé megbízhatóak nem tudták, hova megyünk), és ez mind normális, de az nem, hogy az egyik ellenőrző szerv (aki nem tudta, mi a program) nyíltan pártját fogta, a szó legszorosabb értelmében bocsánatot kért az ellenőrzésért, és noha az illegalitások teljesen nyilvánvalóak voltak, nem mutattak hajlandóságot a lépések megtevésére.
Az sem normális, hogy időközben megjelent a helyi rendőrség embere (egyik vezető), és a ránktámadó közismert bűnözőt (aki időközben megjelent, mint a "kislányok" futtatója) nem állította le, sőt, minket kért számon, hogy mit is csinálunk ott...
Szóval nem csodálom, hogy országunkat a korrupció, adócsalás és lopás paradicsomának tartják.
Szerencsére, jön a korosztályom. Ami tetszett, hogy volt két szerv az ellenőrök között, ahol a kiküldöttek nálam is valamivel fiatalabbak voltak, és mindhárman keményen ráléptünk a dolgokra...
Talán van remény. De nincs késő???

2 megjegyzés:

Vera írta...

Szeretem olvasni irásaidat, de nagyon nehezen tudtam ma elolvasni. persze a kötéseidet is szeretem megnézni!!!

Annamari írta...

Szándékosan tettem át kisméretűbe, mert köze nincs a kötéshez. Ez a dühöngő, igazságkereső énem egyik megnyilvánulása. De akkor visszateszem normál méretbe.
Kötés sajna, nincs most... pedig az szebb, és sokkal békésebb.