Nem az én napjaim ezek

Azaz: tegnap és ma.
Tegnap hülyülésig kötöttem, már nem láttam a végére és fogni se nagyon tudtam. Az eredmény: meglett a felső vége.
A másik eredmény: hülye állapotomban sikerült egy félkortynyi vörösbort ráöntenem a háziszőttesre általam varrott keresztszemes abroszra. A további időmet a folt eltüntetése foglalta le és olyan mérges voltam magamra, hogy elmondani sem lehet... és eljött az éjfél és lefeküdtem.
Forgolódtam.
Kötöttem volna még, de már nem mertem, mert nem sült volna ki semmi jó belőle.
Ma reggel pedig várt a bodzabogyó - nem sok, csak épp annyi, hogy a délelőttöm bodzalekvár-készítéssel teljen. (Remélem, tavaszig azért kitart...)
És az abroszom is várt, amiből a folt eltűnt, szerencsére. (azért a szóda az szóda marad, az enzimes mosószerek a bokájáig sem érnek ilyen kemény esetekben)
Közben azért kicsi időt loptam a kardigánhoz is, épp annyit, hogy a "tetejét" ősszezárjam, és az aljáról kibontsam az ideiglenes részt. Ami hátravan: a zsebek illesztése és az alja megkötése. És a varrások, persze.
Most pedig megint belehúzok, mert már tényleg nagyon kevés van belőle. Végülis keddre tippeltem a befejezést, ehhez képest időben vagyok, csak gondoltam, legyőzöm magam. Ez alkalommal nem jött össze.
De nagy vereség sem ért.
Majd mesélek, csak legyen jobb kedvem.
(Ja és lehetne másként mint hogy a szabadságunk alatt essen az eső és szürkeség legyen?! )