2010. július 29., csütörtök

Szalárd

Ma a munkám Szalárdra vitt, szeretem, amikor erről (is) szól. Tudjátok, kellemeset a hasznossal...
A reggeli borús-felhős idő későbbre ott fent szinte naposra változott, kék éggel, de nagyon vad vizekkel és nyirkossággal mindenütt.
Sok fotót nem készítettem, mert rohanás volt az egész, nagyrészt a széldöntéseket fotóztuk (hiába, két környezetvédelmisnél a szakmai ártalom nem duplázódik, hanem exponenciálisan nő...), úgyhogy ilyen is volt (és durvább is...):
de ilyen is:
És volt békamentő akció is, tegnap Ercsu mentett ki egy tálnyi "vegyes"békát a betonozandó területről, ma mi egyetlenegyet, de nem bírtuk otthagyni, ő az emberi hülyeség áldozata lett volna: egy pisztrángtelepítésre készített medencében (amit kiköveztek, de víz csak esőkből lett bele, és nem tudni, mikor lesz több, mert minden engedély nélkül ment, lehet sosem lesz sem engedély rá, sem víz benne) ült szegény, a szaporodási ösztön belevitte, de a függőleges kőfalakon nem tudott feljutni a sekélyke vízből. Ugye a varangy köztudottan szárazföldi béka a szaporodási időszak kivételével (ami rég elmúlt), hát nem hosszú életet jósoltam volna neki odabent. Kivettük,
és elvittük a közeli erdőszélre. (Muszáj volt elsőre a kezemben fotóznom, eleinte mind sétálgatott, az árnyékban aztán megcsendesedett, de ott a fény nem volt elég...)
Jó volt visszaadni a szabadságát...

4 megjegyzés:

bucilla írta...

Gyönyörű képek ismét, az a patak....csodás egy hely.
A békákat pedig nagyon szeretem.

Annamari írta...

Szeretem Szalárdot. Is. Főleg ott fent, ahol kevés már a hétvégi ház és a kiránduló.

Márta néni írta...

A békákat nem igazán szeretem, már úgy, hogy kézbevenni, de imádom, hogy most a kert teljesen tele van vele. Ennek ellenére rengeteg a szúnyogunk, de valahányszor a lábam fel se emelve csoszogok, nehogy agyontapossak egyet, mert még igen kicsik, mindig arra gondolok, hogy mennyi lenne a szúnyog nélkülük.

Annamari írta...

Én sem szoktam őket kézbevenni, és nem azért mert irtózom tőle, mert nem, hanem azárt nem hogy ne tegyük ki őket alaptalan stressznek. Csak a mentőakció enélkül nem tud lezajlani. Na meg felmérésekkor is fogdossuk őket, de ennyi.
Szeretem a békákat, nagyon... és minden más kétéltűt és hüllőt is, ők az állatvilág üldözöttjei, pusztán kinézetelük miatt sokat kiirtottak, és a hozzájukfűzött hiedelmek is az irántuk érzett viszolygáshoz vezettek. Pedig csak részei ők is egy élővilágnak, a maguk igen jól meghatározott szerepével...