Cickafark

Ez a növény is megérdemel egy bejegyzést sokoldalúsága miatt, no meg botanikai bejegyzéseimet igencsak mellőztem az utóbbi időben.
A cickafark (Achillea millefolium) a fészkesvirágzatúak családjába tartozik, ezt apró fészekvirágzatai mutatják, melyben belül csöves (sziromtalan, kis tölcsérhez hasonló), kívül nyelves (egy aránylag nagy sziromlevelük van) virágok helyezkednek el, ez utóbbiak tűnnek a szirmoknak.

Növényünk évelő lágyszárú, kb 50 (esetenként 80) cm magasra nő meg.
Szára egyenes, el nem ágazó, sűrűn leveles, selymesen szőröcskés. A levelek kétszeresen szárnyaltak, váltakozó állásúak.

A fészekvirágzatok bogernyőbe (lapos, ernyős bugába) rendeződnek. A növény júniustól októberig virágzik, ekkor gyűjthető. Gyűjtésére legalkalmasabb napsütés, meleg idő, amikor a növény illóolajtartalma nagyobb. Az egész növény erős illatú, az előbb emltett illóolajok jelenléte miatt.
Száraz gyepek növénye, nitrogénkedvelő.
Leggyakrabban gyógynövényként alkalmazzák, gyógyhatását sokféle hatóanyaga adja: kámfor, illóolajok, egy achillein nevű keserűanyag, a kamilláéhoz hasonló azulének, cseranyagok.
Hatása: érrendszer-erősítő (javítja a végtagokban és a szívizomzatban a keringést), vérzéscsillapító, a havi ciklust serkentő és szabályozó, menstruációs panaszok és bélgörcsök esetén görcsoldó, gyulladásgátló.
Használják forrázatként, belsőleg (tea) és külsőleg (borogatás, öblítés, fürdő, kenőcs). Kozmetikai felhasználása is ismert, főként a zsíros bőr kezelésénél vált be, ahol összehúzó hatása által összehúzza a pórusokat. 
Felhasználása során azonban vigyázni kell vele, érzékeny személyeknél allergiát válthat ki!

A cickafark zsenge leveleit fűszerként használják, apróra vágva túróba, vajba keverik, de húsok és saláták fűszereként is ismert. Teakeverékek aromáját is erősíti.
Virágai a természetes rostokat, szálakat sárgára/zöldre festik.