OFF
Nagyon szerettem volna az előző dolgot lezárni, és végre, azzal foglalkozni, amit szeretek, és amit gondolom, mindenki jobban szeret, mint a vitákat, nézeteltéréseket, magyarázkodásokat.
De hát látom, nem lehet, újabb és újabb magyarázatokat igényelnek.
Tehát most utoljára akarok, szeretnék erről írni.
Nem tudom, hogyan lehet elmagyarázni valakinek, hogy miután bizonyította, hogy számára semmi, senki nem számít, hiába kér magyarázatot.
Én a mai napig azért nem nyitottam üzletet a kézimunkáimnak, mert szerintem még van mit javítani rajtuk, bár egyre jobbak lesznek, lassan piacképesek. Más rögtön az első Swallowtail-jét felrakja egy webes boltba (jelzem, az én fordításom alapján megkötve), féláron másokéhoz képest (igaz, távol a tökéletestől), és megkérdi, hogy mit hibázik?!
EZT!
A mai napig nem hinném, hogy a festett fonalaim megállják a helyüket eladásra. Az a piros meg a zöld szerintem szép lett első festéseknek, meg a növényes festések is (ugye az embernek a saját gyereke a legszebb), de eladni nem mertem volna. Más rögtön az első festését felrakja a webüzletébe (technika másoktól eltanulva), olcsóbban másokhoz képest. És nem érti, hol hibázik.
ITT!
Van köztünk, aki rengeteg időt tölt azzal, hogy nekünk beszerezze a fonalat, kötőtűt a lehető legolcsóbban, lelevelezi, szétválogatja, postázza - ahhoz, hogy az általa kiküldött fonal megjelenjen valaki licitált termékeként, jóval drágábban, teljesen semmibe véve más önzetlen munkáját.
Ez így nem oké. Az ember ugye nem szavakkal, hanem tettekkel kell bizonyítson mindig. Hiába mondja, hogy ő nem ilyen, nem olyan, ha az, amit tesz, arra vall, hogy mégsem.
Az sem oké, hogy ha ma én felteszek egy könyvet, másnap, vagy már aznap délután valaki abból, arról írjon egy regényt.
És végképp nem oké számomra, hogy az én blogomon egy általam kötésre kiválasztott mintát valaki becsméreljen.
Ez el lévén mondva, nem vagyok hajlandó több magyarázatkövetelő e-mailre válaszolni. Sőt, kár lesz őket megírni, mert el sem fogom olvasni törlés előtt.
ON
Vissza a kézimunkához!
16 megjegyzés:
Nekem a legnagyobb problémám az, hogy éppen nem szemtől-szembe mondod el, mi az, ami történt.
Nem adod meg az esélyét sem annak, hogy a másik oldal is megszólaljon. Ez miatt tettem, amit tettem, szomorúan. A munkáid tetszenek, egy idő után biztos, hogy ismét jövök.
Nem csak egy ember érezte úgy, hogy Róla van szó, éppen, mert nem szemtől-szembe tetted.
A védekezésre, a válaszra mindenkinek joga van.
Indulatoktól mentes, békés kézimunkázást kívánok Neked.
Ha kimoderálod, az is egy válasz számomra.
Jolimama, egy ember érezte úgy. Hidd el. Nem tagadtam meg senkitől a válasz jogát a saját blogjában, ahogy én is tettem, nem határoltam el magam semmitől. Lehet védekezni, meg lehet hazudtolni mindent amit írtam. De csak alátámasztva bizonyítékokkal a dolgok ellenkezőjéről. Ha ez sikerül az elmúlt időre, ígérem, nyilvánosan fogok bocsánatot kérni az érintettől.
Sok választ kaptam én is. Közvetetteket. Amelyek sokat jelentenek. Tudom, ki az aki számít.
Köszönöm Annamari az utolsó visszatérést. így már értem mi volt a gond. És nagyon kíváncsian várom a maratoni létszámú nuppokkal készülő kendődet:-)
Gonoszka, miután mindenütt mondtam, hogy blogos dolog volt, lehetett tudni, hogy nem fórumkötött.
Ezért egyébként nem is értem az előző megjegyzést. És azt sem, miért kell ügyvédet fogadni?!
Annamari! Pont ez volt, ami nálam is kiverte a biztosítékot! Az, hogy előbukkanunk a semmiből, minden segítséget kicsikarunk, és hátulról támadunk azzal, hogy féláron, silányat adunk el, ezzel lealacsonyítva az általam nagyra becsült, profik munkáját. Nem engem bántottak, de ezt nem néztem szó nélkül, ezért kezdtem el, hogy bezárkózom a blogomba, az arra érdemesebb embereknek lehetőséget adva, hogy olvashassanak továbbra is. Bár még nem tettem meg, de figyelem a tevékenységüket azoknak, akik ezt kiváltották belőlem.
Tudom, Moncsi (ha nem haragszol érte, ezért utaltam Rád az első ilyen jellegű bejegyzésemben). Ugyan nem élek annyira közöttetek földrajzilag, de elszigetelve sem vagyok. Pontosan tudtam, miről volt szó esetedben. A szavaid mintha az enyémek lennének... nem is fűzök semmit többet ehhez. Welcome in the club...
Annamari! Én csak azért szólaltam meg, mert a topikon utaltál rám.
Nem vagyok ügyvéd, nem kért meg senki semmire.
Azt viszont tudom, hogy nem egy ember vette magára.
Még azért azt mondd meg, ha megköti valaki, amit lefordítottál, majd eladja, azzal bűnt követ el?
Én ajándékba csináltam, terveztem, hogy még egyet megkötök, de ezek után nem teszem. Keresek más mintát.
Ez volt az utolsó bejegyzésem, de kérlek, hogy a továbbiakban hagyjál ki a megjegyzésekből, én válaszoltam, azért itt, mert itt a helye és nem a topikon.
Nem követ el bűnt. Azzal követ el akárki bűnt, hogy azok ellen tesz, akik segítenek neki. Soha senkinek nem szabtam meg, mi legyen azzal, amit a segítségemmel megköt - tőlem el is adhatja, elajándékozhatja mindaddig, ameddig ezzel nem nekem, de SENKINEK nem tesz keresztbe.
Nem hinném egyébként, hogy olyan kontextusban utaltam volna Rád, hogy ez automatikusan azt vonta volna maga után, hogy bármihez hozzászólj.
Azért az engem mélyen elgondolkodtat, hogy többen is magukra vették... Miért is?
Igen, Erika, ez tényleg elgondolkodtató. Sajnos...
Nagyon egyet értettem azzal is, amit a fórumon írtál: azonnal nem szeretnek, és azonnal oda a népszerűséged, mihelyst nem hagyod magad kihasználni...ezt tapasztaltam én is.
Erika, azok között, akik úgy látják a dolgokat, nem is akarok népszerű lenni :o) és gondolom, más is van ezzel így.
Sajnálom, hogy nem lesz nyilvános a blogod! Én csak a napokban találtam ide,de az olvasottak után elment a kedvem a kötéstől,pedig nagyon szerettem volna valami szépet alkotni én is. Sajnos az elmúlt 15 évben nem nagyon kötöttem és csak épp az alapokat tudom, így esélyem sem maradt,hogy tanulhassak tőled-tőletek.Így továbbra is a xszemes marad a szerelem :(
Delfike, nyilvános lesz a meghívottaknak. Aki megérdemli a meghívót, az kapni fog. Azt pedig, hogy ki érdemli meg, bizonyos idő után el fogom dönteni.
Sajnálom, hogy bezárod a blogodat. Egy ideje olvasom, ugyan nem szóltam hozzá, és bizony nagyon inspirálnak a munkáid.
Mannamari, muszáj. Eljutottam arra a pontra ahonnan már nem tudom úgy folytatni mint régen...
Megjegyzés küldése