Az előző bejegyzésem bizonyára sokak számára érthetetlen volt, majdnem biztos vagyok viszont abban, hogy akinek szólt az ért a szóból.
Tudjátok, tavaly télen, amikor elkezdtem csipkét kötni, magamtól jöttem rá mindenre, tanultam, olvastam, próbáltam, bontottam, kötöttem, bontottam, mérgelődtem, csillapodtam és megtanultam. Sok sok óra munka és sok sok méter fonal van benne.
Aztán annak érdekében, hogy más ne kínlódjon annyit az alapokkal, mint én, eldöntöttem, hogy segítek az érdeklődőknek.
Akkor meg sok órát töltöttem a fordításokkal, aki kérdéssel fordult hozzám, annak legjobb tudásom szerint válaszoltam.
Tudom, hogy rajtam kívül is sokan ezt tették.
Most pedig van úgy, hogy az általunk belinkelt dolgok (könyvek, fonalak) visszanéznek mások blogjából, webüzletéből, sokszor jóval nagyobb áron, de mint azonnal elérhető termék.
(Szeretnék tisztázni egy dolgot: még nem folytatok kereskedelmi tevékenységet a blogon és másutt sem, ezt tehát nem a profit miatt írtam ide). Vagy hogy az általunk is elkészített tárgyak másnál kisebb áron megvehetők, semmibe véve a kézimunka eszmei értékét, pusztán piaci meggondolásból (a kínai dömping képére formálva, ami utánzatokért kért kisebb összeggel megtöri a piacot...) ráadásul a tőlünk megtanult technikával készítve.
Még egy fordítást fogok elkészíteni, mert már engedélyt kértem a szerzőtől, és vele szemben nem akarok megszégyenülni. De több nem lesz. Gondolkodom, hogy a technikai dolgokat is visszavegyem a nyilvánosság elől.
Innen tova csak képek, minden magyarázat nélkül, minden technikai megoldás mellőzésével. Már ami a kötést illeti.
Úgyhogy egyelőre ezek a szabályok nálam.
És egy blogger-dolog: a megjegyzések csak a jóváhagyásom után fognak megjelenni, vagy pedig törölni fogom őket, ha úgy gondolom.
Felőlem pedig meg lehet sértődni, haragudni is lehet rám. Nem érdekel. Aki számít, azzal szemben úgyis minden marad a régiben, és gondolom, ők ezt tudják :-).
27 megjegyzés:
Teljesen megértelek Annamari! Tényleg nagyon felháborító dolgok ezek...
Én már réges régen tanultam a magam kárán, bár nem kötés terén, azóta nagyon megválogatom, hogy kinek mit mondok el. Pedig alapvetően segítőkész ember vagyok.
Kicsit sajnálom, hogy nem nevezitek nevén az illetőt.
Így továbbra is megszivathat másokat...
Maximálisan egyet értek veled. Egy dolgot kivéve: az illetékesek nem fognak okulni belőle, mert ha így lenne, akkor soha nem történtek volna meg azok a dolgok, amik miatt az eddigi segítőkész kötők már nem szeretnének segíteni...
Ez pedig baj. A tudást, a technikát tovább kell adni.
Úgy tanultam meg én is mindent, ahogy te. Egyedül. Olvastam,fordítottam, kerestem, kutattam, gyakoroltam, bontottam, mérgelődtem. És kínosan ügyeltem arra, hogy senkin ne törtessek át azzal, amit csinálok, senki ötletét ne lopjam el, és senki üzletébe ne gyalogoljak bele, és ne degradáljam le a kézimunkát a kínai piac színvonalára, ahogy te is írtad.
Egyet értettem azzal, hogy segítek másoknak, hogy ne kelljen nulláról végigcsinálniuk. Nagyon nagy öröm, amikor kapok 1-1 levelet, amiben megköszönik a segítségemet, a fordításokat, és büszkén mutatják a kész műveket.
Kevesen tudják, de a Laminaria-tanfolyamért, amin tanítottam, 6.000 azaz hatezer Ft-ot kaptam az 1001 fonaltól két alkalomért, miközben csak a benzinköltségem kb. 13.000 Ft volt. Most nézhettek hülyének emiatt, de ez is azt bizonyította, hogy csak segíteni akartam. Átadni, amit én már tudok.
De vannak, akiknek ez nem elég. Ők csak kapni és elvenni akarnak.
Én már eljutottam oda, hogy irigy szemétládának tartanak azért, mert nem adom oda boldog-boldogtalannak és számomra ismeretleneknek azokat a mintákat, amiket megvettem. Az, hogy sokaknak mennyit segítettem, már nem számít. Csak azt nem értem, miért csak én vehetek fizetős mintákat, amikor a lehetőség mindenki számára ugyanúgy adott?! Nem csak nézegetni lehet őket, üzenem a csipkefórumos hölgynek, aki ezt a megjegyzést tette akkor. Meg is lehet venni, és nem gondolom, hogy csak nekem kellene fizetnem értük...
Lenne még mit írnom, de befejezem...
Annamari, ne haragudj, de már régóta kikívánkozott belőlem is.
Nem csak magamról beszéltem, úgy érzem, nem csak engem bánt a dolog. Ebben most megerősítetek...
Nem fogok néven nevezni senkit, Zsófi. Mert mindenki tudja, nem?!
Erika, tudom. Láttam a blogod elejefelén az első lépéseidet a csipkekötés terén. Tudom mit jelent nulláról kezdeni, egyedül. Nagyon tisztellek ezért, és tudnod kell, hogy példaképem voltál, vagy. A kitartásodért, segítőkészségedért és természetesen és nem utolsósorban az ügyességedért.
Teljesen megértelek, hogy már eleged van abból, hogy mások rajtad élősködnek. És veled együtt elítélem azokat, akik belegázolva mások munkájába, ötleteibe, őket félretéve nyerészkednek.
A blogomat nem fogom levenni, mert szeretem. De ezentúl kínosan ügyelni fogok arra, hogy amit itt írok az ne legyen segítség senkinek. Privátban ha úgy érzem, válaszolok kérdésekre (technikai kérdésekre is), itt egyelőre nem.
Egyébként az előbb a technikai részt teljes egészében elrejtettem a nyilvánosság elől.
Hát... én nélkületek két szemet összekötni sem tudnék, az biztos. Minták vagytok saját magatok is, nekem mindenképpen, a mintát pedig követem, de el (pláne: le) nem hagyom.
Én festeni Bucitól tanultam, de megmondtam neki, én fonalat árulni nem fogok, csak saját magamnak, meg ajándékba, pedig már másképpen is csinálom, mint tőle tanultam, de akkor sem.
Értem én, csak rossz. :o((
Zazálea, tudod, valahogy így gondolom én is. Hogy ha valakinek a jószándékú segítségéből tanulsz, vagy megkapsz valamit, akkor ezzel nem élsz vissza.
Nem arról van szó, hogy nem fér el még egy csipkekendő, vagy kézzel festett fonal árusító a piacon, hanem arról, hogy ne úgy szerezzen hasznot valaki, hogy azzal az őt tanítókat hozza hülye és rossz helyzetbe.
Fonalat festeni én is csak magamnak festek, nem értek hozzá annyira, de ha értenék is, is árusítanám is, akkor sem azzal keresnék magamnak piacot, hogy a saját munkámat is lebecsülve potom árat kérjek érte, amiáltal a tanítóm üzletét is elrontom.
Ezek olyan dolgok, hogy nem biztos, hogy mi valaha is megértjük...
Sajnálom a blogháborúkat, a nézeteltéréseket és leginkább az etikátlanság miatt háborgok... Ha nem lennének önkéntes tanítók, akik önzetlenül átadják a kezdőknek a tudásukat, akkor szép lassan kiveszne a kézimunka... És ez történik a szövéssel, bőrmegmunkálással, subahímzéssel... Na vakítson el senkit hogy most a kötés reneszánszát éli és úgymond sokan kötünk. Kötünk de mit és milyen színvonalon és minőségben??? Nagyon büszke vagyok az első Erika segítségével megkötött kendőmre, de tudom róla hogy nem egy eladható termék, mert nem tökéletes... Lehet hogy kicsit lökött vagyok, mert a szekrényem tele a kendőimmel, de nem akarom bárkinek, bármi áron eladni őket. Mi lesz velük ha az új tulajdonos csak egy alkalomra veszi és utána nem lesz türelme rendesen blokkolni, szeretgetni??? Ez nekem nem ér meg 6000,- Ft-ot....
Nagyon fején találtad a szöget az etikátlanság kifejezés használatával. Azt hiszem, ez az ami mindnyájunkat bánt...
Nagyon, nagyon sajnálom az egészet bár nem vagyok képben.
Viszont azt tudom Annamari a te lendületed és útmutatásod lökött engem újra a kötés göröngyös és rögös útjára.
Szeretném megköszönni az eddigi segítséged és tudom számíthatok rád továbbra is!
Köszönöm!
Lliann, nagyon szívesen :-) ezután is. :-)
Úgy örülök, hogy valakinek végre volt mersze leírni ezt az egészet! Nagyon becsüllek érte, Annamari, mert ez egy nagyon ingoványos talaj, könnyen megtörténhet, hogy még a végén te jössz ki rosszul belőle... na nem nálam!:x És nem azoknál, akik értik, érzik, hogy miről van szó.
Bucilla és Ercsu is leírták mindazt, amit magam is gondolok erről az egészről, ezért most nem írom le ugyanazt mégegyszer.
Köszönöm!
Köszi, Melinda.
Nem tudok szemet hunyni néha a dolgok fölött, akkor sem, ha rosszul jöhetek ki belőle. Már ütköztem fejjel a falnak ilyen dolgok miatt, hogy nem tartottam a szám, de tudod, feláll az ember, leporolja magát és megy előre. Legalább tükörbe tudok nézni bármikor az ilyenek után.
Megértem és szívből sajnálom. :o(
nagyon sajnálom ami történt ettől függetlenül én csodállak a tudásodért és az ügyességedért.Én a magam örömére kötök varrok horgolok.remélem nem én bántottalak meg a nuppokkal:((
Katalin, nem rólad van szó. Köszönöm :-)
Sajnálom hogy megbántottak,többeteket is ,amint olvasom.Én mindenképp köszönöm a segítséget amit tőled kaptam,habár kötni kötöttem valamikor ,csipke sálaimat neked köszönhetem!
Ennek örülök, Zsóka. :-) a megbántáson túlleszek, túlleszünk, de tudod, tanulunk belőle. :-)
Történetet nem ismerem nagyon sajnálom hogy igy döntöttél. Szeretem olvasni az oldaladat, csak nem rég jöttem rá, hogy lehet olvasod lenni.Szeretném megköszöni az eddigi segitségedet és azt hogy ujra rátaláltam a kötés szépségére általad. Köszönöm!!!!
Nagyon szívesen, Vera! Örülök, hogy újra kedvet kaptál a kötéshez!
Bennem is dolgoznak régóta ezek a dolgok, nem csak kötés kapcsán, más témában is előfordult hasonló velem. Szomorú sajnos ezt mondani, de jó volt látni, hogy nem bennem van a hiba, mást is zavar ez a mentalitás.
Örülök, hogy volt merszed leírni, nálam odavezetett az egész, hogy lassan már semmi kedvem blogbejegyzést írni, gyanítom, hogy az én kézimunkás blogom vége már látszik valahol a távolban. Vagy váltok arra, amit te is írsz, szinte semmi szöveg, csak képek.
Jucuu, kár lenne a blogodért. Nekem nagyon tetszik. A tegnap óta kapott megszámlálhatatlan levél és üzenet odavezetett, hogy rájöttem: nem kell megadni ezeknek az embereknek azt az elégtételt, hogy MI lépünk vissza. Nem. Helyre kell mindenkit tenni. Nyilvánosságra hozni az aljasságokat. És menjünk szépen előre.
Annamari! A blogod szeretem olvasgatni, jó idejönni, látni, hogyan haladsz, és jó tanulni Tőled! Örülök, ha végül megtartod!
A csipkés fórumon írta valaki, hogy nem a jószándékúaknak kellene visszavonulni, hanem a rossz szándékú személyt negálni. Igaz, még mindig nem egészen vagyok képben, de ez bátor(bár nehezen megvalósítható), és igazságos tanácsnak tűnik.
Magam részéről igyekszem nagyon óvatos lenni a saját blogomon, ha nem sikerül, kérlek, szóljatok, biztos, hogy nincs mögötte rossz szándék, inkább járatlanság, figyelmetlenség!
Irenka, akiről szó van, az senkire nincs tekintettel, mindenkin átgázol. Amikor sorozatosan látszik a nyerészkedési vágy, az érvényesülni akarás minden áron, az a durva...
Annamari
Örülök, hogy végül maradtál, és nem te adtad meg magad. Nagyon köszönöm én is a segítséged, lassan elkészül neked köszönhetően az első kiri kendőm. És azért neked köszönöm meg, mert te hoztad létra a csipkefórumot és te élteted ezt a gyönyörű őrületet, ami engem is megfertőzött. Sőőőt képzeld párom 14 éves igencsak kamaszodó lánya benyújtotta igényét egy rózsaszin cirmos kirire. Most mehetek és tanulhatok azoktól az önzetlen lányoktól - akárcsak te - hogy hogyan fessem a fonalat :-)))))
köszönöm neked, nektek hgoy vagytok és maradtok.
Örülök, Gonoszka. :-) és köszönöm.
Sajnálom. Fogalmam sincs ki az, aki szerintetek lop. Lehet, hogy naiv vagyok...
De pár gondolat, aztán vagy megjelenteted, vagy sem - rajtad áll. :-)
Az ember a saját kínját nem takaríthatja meg, ha kötésre-horgolásra-varrásra adja a fejét. A minta csak egy dolog. Ahhoz, hogy egy mintából bármi megszülessen, és az jobb legyen a boltinál, bizony meg kell dolgozni. Mint Ti is, én is sokszor szenvedek egy-egy mintával; ki tudja hányszor bontom, kötöm újra, próbálom megvarrni. Szerintem, akit vagy akiket etikátlannak tartotok ugyanezen a folyamaton végigment vagy épp megy végig.
Másrészt, valaha tanár voltam. Én azért hagytam abba, mert kevés tanítványom tudott túlszárnyalni, ami iszonyatosan JÓ érzés. Mikor tudod, hogy igen ezt mind te tanítottad meg, és lám...
A harmadik gondolatom a pénz. Én emiatt nem árulom a dolgaim; nincs olyan, aki az órabérem ki tudná fizetni... Olcsóbban meg nem teszem meg. De úgy gondolom, hogy ez az én saját választásom. Másra nem kényszeríthetem rá a normáimat; főleg nem akkor, ha erre szüksége lehet a megélhetésére.
Egy szó, mint száz - nekem a távolból kicsit furcsák ezek a viharok, de én nem vagyok indexes fórum olvasó. Lehet azért? ;-D
Nem Zsófi, ez nem indexes dolog volt. Nem is tudom, mennyire blogos is, csak mindnyájan blogolunk, akik érintettek vagyunk.
Ha túlszárnyalna, és azon a szinten volna, nem is lenne gond. A gond ott kezdődik, amikor KIHASZNÁLVA másokat halad az ember előre, könyökölve, minőséget rontva, üzletekbe beletaposva.
Senki nem a konkurrenciától fél, hanem mindenki a dömpinget utasítja el.
Megjegyzés küldése