Csalán

(Erre a bejegyzésre nagyon rég készülök, ami visszatartott, az a fotók hiánya volt. De tegnap összehoztam.)
A csalán a csalánfélék családjába tartozó évelő növény. Gyöktörzséből sok hajtás tör ki minden tavaszon, ezek 30-150 cm magasra nőnek. Kétlaki növény, azaz a hím és nővirágok külön egyedeken fejlődnek, a megporzást a szél végzi. A virágzás nyári lefolyású - június-szeptember közé tehető.
A növény szára szögletes, rajta átellenesen ülnek a fűrészes szélű levelek. A növény föld feletti része csalánszőrökkel fedett.

A csalán többnyire nitrogénben gazdag talajokon nő, utak mellett, sövényeknél, legelőkön, vízpartokon.
Hogyan csíp a csalán? A csalánszőrök végén pici, sokféle anyagot - többek között hangyasavat, hisztamint, ecetsavat - tartalmazó hólyagocska ül. Amikor a szőr a bőrünkbe fúródik, a hólyag kiszakad és tartalma a bőrbe kerül, itt irritál - szúr, viszket, éget. A csaláncsípés kellemetlenségeit a lándzsás útifű szétdörzsölt levelei enyhítik.

Felhasználása igen sokoldalú.
Fogyasztható. Megfőzve, forrázva nem marad szúrós. A fiatal hajtásokat spenóthoz hasonlóan lehet elkészíteni, főzeléknek, levesnek.
Gyógyhatását illetően: belsőleg alkalmazva fokozza a veseműködést, ezzel tehermentesítve az anyagcserét. Jó vitaminizáló, sok vasat tartalmaz, ez a vérszegénység egyik ellenszere. Külsőleg gyakran a gyöktörzsét használják, ennek erős főzete haj- és bőrápolásra alkalmas. A friss növényt is lehet külsőleg használni, arthrózis, reumás fájdalmak esetén alkalmazható ez a gyógymód az érintett testrészen.
Ismert növényvédelmi felhasználása is, amikor a csalán erős főzetével permetezve a termesztett növények kártevőit irtják.
Szárából erős rostot lehet nyerni.
A növényt textilfestésre alkalmazták, zöld, sárga, barna színek előállítására.