A Maros fölött minden reggel madárcsapatok húznak el, és a víz is már másképp folyik, már nem kásás és nagyon sötét, az olvadás nyomait hozza magával.
A besei erdő is minden reggel egyre hamvasabb, szemmel láthatóan készül a lombfakadásra.
Kezd erőtől duzzadni minden.
Az aranyeső rügyei pattanásra készen állnak.
Lassan a virágok is kinyilnak.
És ezt a verset hallom magamban naphosszat, én is a sötét télből ébredek a tavasz zsivajára.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése