2018. július 14., szombat

Zokni, sál és sapka

Így nyár derekán nem túl szezonális darabok.
De utazások alatt tökéletesek.
Talán a sállal kezdeném, mit valamikor januárban kezdtem el. Mostanában rengeteg kék ruhadarabom lett - téli is, viszont nem volt hozzáillő sálam. Ezért gondoltam, kötök egyet.
El is kezdtem, csak a télnek vége lett, a sálnak meg nem.
Így hát tologattam egy ideig jobbra-balra, aztán amikor elkezdtünk falura járni hordoztam magammal. És így esett, hogy a szabadság első hetében falun befejeztem. Lett vagy 170 cm hosszú, de nem mértem meg.
Egyszerű, srégen csíkos darab, lustakötéssel. Zoknifonal, 3.5 mm-s kötőtű.
Aztán Tusnádon elkezdtem egy pár zoknit.
Orrától kezdtem, a kettőt egyszerre kötöttem.
Hogy ne unjam kötni van egy egyszerű csipkeoszlop rajta.
A sarka fish lips kiss heel, s hogy ne bontsa meg a zokni csíkozását egy másik gombócból kötöttem.
A fonal színei alapján több piros-pinkre számítottam a kész darabban, de így barnásan is egész jó.
És elkezdtem egy sapkát Bucika kézzelfontjából. Imádom.
Szerintem magamnak kötöm, hacsak Klári el nem koldulja.
Majd meglátjuk...

2018. július 8., vasárnap

Entangled stitches nr. 3

Tavaly egy kedves ismerősöm megkérdezte, kötnék-e neki egy pár kesztyűt? Igent mondtam, így kiválasztottuk a fonalat (Drops Baby Merino) és a mintát: Entangled stitches.
Ő hazament, én pedig elkezdtem kötni - a Ravelry-s projektoldal szerint szeptember 22-én.
Már harmadjára kötöttem ezt a mintát (ezt meg ezt), így tapasztalatom volt benne.
Csak ugye egy másfél éves örökmozgó meg egy töröttkezű ötéves mellett ez nehezebben ment mint amire számítottam.
Tavaly szeptemberben eltöltöttünk pár napot falun, ott is dolgoztam rajta.
És arra emlékszem, hogy akkor fejeztem be amikor Klárival a kórházban voltunk, hogy kivegyék a tűződrótokat a karjából (október 26). Ő ott aludt a műtét után, én meg kötögettem mellette.
Sajnos rendes fotóm nincs.
Az átadásra idén májusban került sor, de lesz még tél.

2018. július 7., szombat

Szabadságoltunk

Bizony, túlvagyunk az éves első szabadságunkon. Három hét együtt, többnyire nem itthon. Vagyis mióta kétlakiak vagyunk, itthonról hazamentünk falura.
De előtte eltöltöttünk pár napot Tusnádon.
Nos, két gyerekkel ez nem túl vicces meg nem is pihentető. Már az út is azzal telt, hogy "Mikor érünk oda?"...
Ott viszont volt medence
(és igen, egyre nyilvánvalóbb, hogy Klárinak a szinkronúszás lesz a sportja, többet van víz alatt mint a felszínen)
és jacuzzi,
és áztattuk magunkat.
Egyik nap felmentünk a Szent Anna-tóhoz. Az úton egy medvebocsot is láttunk.
Sokat nem maradtunk, egy rövidet sétáltunk.
Hazafele még megálltunk a kilátónál, lenéztünk a völgyre.
Sajnos, a zuhogó eső miatt a kiruccanás rövidebbre sikeredett a tervezettnél, de a folytatást majd megejtjük máskor.
Az út hazafele csendes volt, a gyerekek aludtak, kint meg ömlött, ömlött az eső
Tervezzük, hogy télen visszamegyünk pár napra ugyanabba a szállodába ahol most voltunk.
Aztán pár itthon töltött esős nap után újra hazamentünk falura. Hideg volt, az első két este fűteni kellett.
Szeretem ezt a kétlakiságot. Most már nem kell mindent magunkkal vinni ami az élethez kell, ott is egészen jól felszerelt háztartásunk van. 
Voltam gombászni.
És azonkívül pedig élveztük a nyarat. A gyerekek játszottak, mi pihentünk.
Én kötöttem is elég sokat.
Csodálatos harmatos reggel búcsúztatott.
Hétfőtől újabb kétlakiskodás vár ránk egy hétig, de akkor már dolgozni fogunk. Csak a szomszéd faluból (10 km) fogunk bejárni minden nap.
És a hétköznapok után majd a hétvégéket többnyire megint falun töltjük.

2018. június 24., vasárnap

Ősz óta


Annyi minden történt.
Egy ideig élveztem a meleg őszt, a szép színeket, a szabadságot, az életet. 
Novemberben visszamentem dolgozni. Na ott ütött be a vég. Nem kimondottan rossz értelemben, mert élvezem és jólesik, de az időm az töredékére csökkent.
Aztán eljött a tél, vagy valami olyasmi. A Karácsony még oké volt, mert itthon voltunk együtt, a gyerekek örültek, mi csak az új évben mentünk vissza dolgozni.
De aztán eljött a január. Semmi hóval, semmi hideggel.
Egyetlen havas napunk volt, amikor elmentünk Szovátára, és ott is csak a sípálya környékén volt némi fehérség.
A januárt Mák születésnapja dobta fel.
És jött a február, amikoris megint semmi érdemleges nem volt.
A márciust észre sem vettük, minden mindennel összefolyt.
És áprilisban végre már eltöltöttünk egy hétvégét falun.
Éjszakára még fűteni kellett, de napközben már nagyon jó volt a zöldülő virágzó fákra kinézni.
Májusban már rendszeresen falun töltöttük a hétvégéket.
Még mindig megvan a gyíkunk a farakásban, sőt, 3 biztos van...
A május pedig Klári születésnapját is jelenti - azon a hétvégén itthon voltunk és mamánál.
És jött a június...
Most meg június vége van. A szabadságunk első hete is eltelt.
A midsummert is falun törtöttük.
Mostanában kijárok a dombtetőre fényképezni estefele. Volt néhány naplemente
és néhány esti vihar ami ott ért.
Szeretem a nyugalmat ott fent.
(Közben meg kötögettem is ezt-azt, de nagyon keveset és nem tudok képeket se mutatni... majd talán egyszer írok az elmaradt projektekről.)

2017. október 10., kedd

Ősz

Így október közepéhez közel ideje visszanézni az elmúlt időre.
Felnőtt életem talán legszebb nyarán vagyok túl. Még akkor is, ha volt benne nem túl jó rész, de erről majd később.
Voltunk egyet a hegyekben. Már évek óta nem ejtettük meg az ilvai kiruccanást, de július elején sikerült.
Már hiányzott a hegyi levegő.
Mi egy elég kemény vihar után voltunk fent a hegyen, kicsit összetörte a fákat.
De a gyepszintben minden maradt a régi...
És a grillezés is olyan volt mint rég.
Egyébként pedig folytattuk a nyár elején elkezdett kétlaki létet. Amint tehettük mentünk falura. Így, hogy egy már alapszinten (vagy annál picit jobban, talán) felszerelt ház áll ott is a rendelkezésünkre egészen könnyű váltani. Már nem kell mindig mindent magunkkal vinni, így egy-egy táskával el tudtunk indulni.
Sütögettünk, főztünk.
Fotózgattam.
Megvolt az első őszi ottlétünk is. Noha nehéz az éjszakai fűtés fával, mert gyakran kell a tűzre tenni, talán ez a 4 éjszaka-5 nap tetszett a legjobban az ottalvásaink közül. Ropogott a tűz, a két gyerek meg nyugodtan aludt mellettem - kell ennél jobb?
Az egyik hajnalban fagyott is.
Tervezzük, hogy ősszel-télen is megyünk.
Volt egy kéztörése is Klárinak. Az ovi első napján. 3 óra ovi után 48 órát töltöttünk a kórházban, és még hátravan a tűzódrótok kiműtése két hét múlva. Számomra nehéz volt a vállig érő gipsszel való együttélés (az öltöztetésbe, fürdésbe nagyon bezavar), de őt nem zavarta a szórakozásban.
És kötöttem is. Nem sokat, de amit sikerült, az nagyon jólesett. Most épp egy kesztyűt kért egy barátnőm, és tervben van egy blúz magamnak. De ezekről külön poszt kéne...