... alvás után VÉGRE frissnek érzem magam. Sikerült az, ami máskor nem nagyon, annyit aludni, amennyit kér a szervezetem. Ennyit kért.
Ma szabadnapunk van, a nemzeti ünnepünknek köszönhetően, amit én azért érzek csupán ünnepnek, mert nem kell munkába menni, nekem más jelentősége nincs. (Meg egyáltalán, Erdély, és főként az erdélyi magyarok számára gyásznap kéne legyen. De hát a történelem dolgait kár boncolgatni, inkább foglalkozzunk a mával.)
Az elmúlt időben kötögettem, de sehogyse sikerült fotózni. Eddig azt hittem, csak a délutáni fények teljesen alkalmatlanok a fényképezgetésre, de tévedtem, ma
reggel délelőtt is borzasztó sötét van, sok képből csak pár lett mutatható.
Befejeztem a rég elkezdett
puha stólát, de nem varrtam még el a szálait (igen, tudom, lusta vagyok hozzá...):
Aztán elkezdtem egy kasmírstólát, természetesen egy
Haapsalu sallos motívummal (már ilyen sokat megkötöttem belőle??? na, ez jó):
És újra rájöttem, hogy nagyon szeretem a kasmírt. A puhasága és a finom tapintása miatt. Ez pedig a színe miatt is nagyon közel áll hozzám, nagyon halvány ezüstszürke, nagyon ünnepi, alkalmi szín.
S ha már kasmír: annyi kezd lenni már itthon, hogy nem tudom hova rakni őket. Itt egy újabb adag,
és még van ami most szárad, és tervek is vannak hozzájuk, csak idő nincs elég (persze, ha az ember átalussza a napot...)
Búcsúzóul, mielőtt visszamennék a fényre kötni, egy csokor kasmír:
