Az élet úgy szép, ha zajlik

... mondta valaki, valamikor. És mennyire igaza van!
Hát zajlik, biza, és ezt érezzük is. Én tutira.
Tegnap történt valami, ami okán a postára még jobban haragszom, mint eddig, mégpedig az, hogy egy boríték tartalmát egyszerűen kiszedték, én pedig megkaptam egy üres ajánlott levelet. De cselesek voltak a disznók, mert a celluxragasztást szépen felvágták, és a visszaragasztás után illesztették, majd rá is firkáltak golyóstollal, mintha mi sem történt volna. A végeredmény: kaptak egy újabb feljelentést. Szóban és írásban. Remélem, rögzítették a szóbeli feljelentésemet, és minden jelzőt hallottak és megértettek amivel őket illettem.

De ilyen méregre okot adó események nem csak házon kívül történnek az emberrel, összejön házon belül is. Például amikor az ember észreveszi, hogy a kedvenc pulcsija (gyapjú-kasmírkeverék) nemezelve jön elő a mosásból.

A fotón látható két darab egyforma méret volt eredetileg, és nekem az alsó jó még most is. Természetesen, senki sem tudott eleinte semmit a mosásba való bekerülés körülményeiről, aztán meg arról nem, hogy az állati szőröknek nem tesz jót a 60 fokos vízben való gépi mosás. Aztán abban megegyeztünk, hogy ezután kizárólag én fogom a ruhákat szétválogatni mosás előtt.
A kérdésem: kifoszlana nagyon, ha szétvágnám és táskává alakítanám? És hogy kezdjek neki? Amúgy is mind vágyakoztam egy ilyen Nöné-féle szépségre, hát a sors ezt nekem megadta. Kasmírból. A luxus ugyebár...
Accidental felting of a cashmere-pullover. Made by Him...