Végre...

... megindították a fűtést az irodában! Amikor ma reggel beértem a 40 perces gyaloglás után a nagyon meleg épületbe olyan volt, mintha ezer tűvel szurkálták volna az arcomat és a combomat - ezt nem éreztem még ezen a télen a munkahelyen... de annyira jólesett!!! És ma először ezen a télen bepárásodott a szemüvegem is a munkába beéréskor :o)))
(mi már nagyon vissza is vettük a fűtésfokozatot, azért nem kell 25 fok... attól max aludni lehetne, dolgozni kevésbé) 
Áll az eszem, ha többet fog kelleni bentülni, bevigyek egy kötést, valószínűleg jövőre ezt meg is teszem, az idén már nem lesz rá szükség, hiszen még ezen a héten fogok bejárni, aztán január első hétfőjéig szabadságon leszek.
Nyilván, szándékomban áll az ünnepek között-alatt rengeteget kötni, például ebből a kasmírból:

és a több mint 4 kiló gyapjúmból is köthetnék el valamennyit. És akkor még nem beszéltünk a mindenféle finomságaimról...  erről, erről, és sok másról is - szóval a fonal adott.
Nagyon remélem, hogy az időjósok (értsd: meteorológusok) tévednek, és nem jön el az olvadás a héten, és azt is remélem, hogy most már kitart a hó a szabadságom végéig, mert akarok még túrázgatni is, ha nem egyéb, itt a környéken. Azt hiszem, egy Istenszéke például a jelen állapotomban igen nehéznek tűnne - de ha összejönne egy társaság hozzá, szívesen megpróbálnám. A kilátás onnan mindenért kárpótol,

fáradtságért, elázásért, megfázásért, meg különben is, a bisztrai forralt borok eddig mindig beváltak a különféle télitúra-mellékhatások utólagos kezelésében.
(az utóbbi bejegyzéseimet olvasva azt hihetné mindenki, hogy mi folyamatosan forralt bort iszunk, pedig nem, csak ilyenkor nagyon jó szolgálatot tesz...)