Újévi pompom

Tavaly sajnos nem fonalaztam annyit amennyit szerettem volna. Volt rá objektív okom is (munka, gyerekek, kétlakiság, két háztartás), és volt a lustaság is.
Idénre szeretnék kicsit produktívabb lenni, ezért feliratkoztam a Ravelry-s kihívásra.

21 projektet szeretnék idén befejezni. Tulajdonképpen 19-et, de volt/van kettő, ami szinte készen jött át 2019-be.
Az idei első befejezett projekt egy december legvégén elkezdett sapka, ami már rég kísértett.

Ugye, volt pompomom már elég rég.
Aztán egyszercsak megtaláltam egy régebbi kendő maradékát.
És elképzeltem, hogy milyen szépen kihangsúlyozná a színeket egy fehéres törés. 
De időm az valahogy nem akart kerülni.
És december 29-én elkezdtem kötni törtfehérrel (egy kolleganőmtől kaptam két zsák fonalat, abban volt, valamilyen akril), 3.5 mm-s tőkkel. Eleinte nem voltam biztos benne, hogy jó lesz, aztán odatettem a pompomot a fonal mellé, és bingó!
Lebontottam kétszer a passzét.
Először azért, mert túl sok szemre kezdtem (elszámoltam, pedig megy a matek elég jól), másodszor pedig azért, mert úgy gondoltam, hogy 2x2-es csavart passzé jobban mutatna.
Aztán lustakötéssel (vagyis körben ugye egy kör sima-egy sor fordított) kétsoronkénti váltással kötöttem. 2 sor fehér, két sor Red Heart Unforgettable, Polo szín

Úgy terveztem, hogy befejezem még Újév előtt, de 31-én terepre kellett mennem, egy sérült medvét kerestünk vagy 6 órán keresztül, sajnos sikertelenül.

Remegve, fáradtan és átfázva vetődtem haza. Beletekertem magam egy takaróba és ittam, ittam a meleg kávékat.
Így hát január elsején került le a tűkről. Gyorsan elvarrtam a szálakat és feltettem rá a pompomot.
Fotózni nem tudtam, túl sötét volt egész nap. Vaku és villanyfény nem játszik.
Ma viszont volt 10 perc napsütés. Kihasználtam az alkalmat, és felkértem a modellemet, hogy segítsen.

Most megint szürkeség van, én meg egy sálat kötök a sapkám mellé. Csak simán, egy puha fehér felhőt. Kell ez most a lelkemnek.