2018. június 24., vasárnap

Ősz óta


Annyi minden történt.
Egy ideig élveztem a meleg őszt, a szép színeket, a szabadságot, az életet. 
Novemberben visszamentem dolgozni. Na ott ütött be a vég. Nem kimondottan rossz értelemben, mert élvezem és jólesik, de az időm az töredékére csökkent.
Aztán eljött a tél, vagy valami olyasmi. A Karácsony még oké volt, mert itthon voltunk együtt, a gyerekek örültek, mi csak az új évben mentünk vissza dolgozni.
De aztán eljött a január. Semmi hóval, semmi hideggel.
Egyetlen havas napunk volt, amikor elmentünk Szovátára, és ott is csak a sípálya környékén volt némi fehérség.
A januárt Mák születésnapja dobta fel.
És jött a február, amikoris megint semmi érdemleges nem volt.
A márciust észre sem vettük, minden mindennel összefolyt.
És áprilisban végre már eltöltöttünk egy hétvégét falun.
Éjszakára még fűteni kellett, de napközben már nagyon jó volt a zöldülő virágzó fákra kinézni.
Májusban már rendszeresen falun töltöttük a hétvégéket.
Még mindig megvan a gyíkunk a farakásban, sőt, 3 biztos van...
A május pedig Klári születésnapját is jelenti - azon a hétvégén itthon voltunk és mamánál.
És jött a június...
Most meg június vége van. A szabadságunk első hete is eltelt.
A midsummert is falun törtöttük.
Mostanában kijárok a dombtetőre fényképezni estefele. Volt néhány naplemente
és néhány esti vihar ami ott ért.
Szeretem a nyugalmat ott fent.
(Közben meg kötögettem is ezt-azt, de nagyon keveset és nem tudok képeket se mutatni... majd talán egyszer írok az elmaradt projektekről.)

Nincsenek megjegyzések: