Kiszemeltem a mintát is, egy régebbi (2014 július) Burdában volt
(fotó a Burda weboldaláról)
már csak anyag kellett hozzá.
Sajnos méteráruboltban nem láttam valami igazán szépet és egyedit, ezért turkálni mentem, és a harmadik turkálóban ráakadtam két, egyenként kb. 140x140 cm-s függönyre. Vadonatújakra, darabonként kb 2 euróért. Jöttek velem. Ki is mostam őket még aznap. És ki is vasaltam (gyorsan ment a száradás, valamilyen műszál)
Közben kirajzoltam a nagy mintalapról a szabásmintát (ilyen), kivágtam, majd kiszabtam a felsőrész bélését. Az valamilyen régi vászon, még a mi gyerekkorunkban (80-as évek eleje) került hozzánk, szerintem valamelyikünknek ruha lett volna belőle, csak nem került rá sor. Mondhatom, hogy vintage darab :)
Aztán kiszabtam a felsőrészt a függönyömből, az eleje közepére céltudatosan kerestem a virágot,
És összevarrtam a bélésrészeket meg a külsőrészt.
Közben olvastam a mintát, és írta, hogy a külsőrészre rá kell varrni a szoknyát. Eredetileg rakott szoknya, de én körszoknyát akartam, és ezzel elkezdődött a káosz.
És ugye össze kellett varrni a bélést meg a külső részt, hát az sem volt egyszerű, megvallom...
Minden hiányossága ellenére Klári szereti, és ez a lényeg.
4 megjegyzés:
csinos, romantikus, finom színű és mintájú, nagyon nőies. Klárinak szemlátomást nagyon tetszik. és nekem is :)
Hú, de csoda lett, igazi hercegnős ruha, ügyes vagy :) A hibái úgysem számítanak, csak a tökéletességre való hajlamunknak fontos. Akinek készült, az pedig az igazi arcát látja a ruhának. Hogy Anya készítette, hogy benne van a szeretete, hogy pörög, hogy csajos a mintája, és hogy hercegnőnek érezheti benne magát. És kábé ennyi a lényeg :)
A hatásodra pedig én is elővettem a varrógépem végre, köszönöm! ;)
Jól megvariáltad az eredetit - szerintem szuper lett, nagyon jól áll Klárikának! Jó látni ezt a felhőtlen örömet, klassz képek!
Köszi mindenkinek :)
Tényleg az a legnagyobb öröm benne, hogy szereti.
Én meg tanulok, minden darabbal.
Tudjátok, lehet, hogy egy kezdő varrós jobban jár ha tartja magát a mintához, amikor ott szenvedtem a szoknya centizésével bizony bosszankodtam is rendesen, de már nem bánom. Így lett olyan amilyent szeret :)
Ráadásul a füzetben olvastam, hogy mit kell csinálni, és nem értettem, és nem azért mert románul volt, hanem mert nem elég szájbarágós, úgyhogy néha vakrepülésben haladtam, de a végére értem. Sikernek élem meg akkor is, ha tudom, hogy nagyon nagyon messze van a tökéletestől :)
Megjegyzés küldése