Nos, ez a szám nekem kicsit túl tarkabarka. Legalábbis egy része, én elképzelni nem tudom, hogy ilyen "nyárias" darabokat hordjak.
És ezeknek még a szabása sem tetszik, még egyszínű zöldben vagy barnában vagy szürkében sem lenne a stílusom...
Na de van benne néhány ruha amit szívesen hordanék (amennyiben meg tudnám varrni, és remélem, menni fog)
Itt van ez a maxiruha:
Jó, persze ez is színes de messzire nem az a retinarongáló színvilág (mondjuk, vagy a felső, vagy az alsó részét egyszínűből készíteném el). Egy jó kis suhogós selyemből egészen kellemes viselet lenne.
És itt van ez az átkötős ruha,
ezt akár irodába is el tudom képzelni - persze a nadrág nélkül (de majd csak jövőre)
És a nagy nagy kedvenc:
nem tudom, ennek a színe fogott meg nagyon, vagy a szabása - vagy a kettő együtt -, de úgy ahogy van nagyon bejön. És van egy szép kis együttes, kabát-nadrág.
Tudom, ez még igen messze van az én varrós szintemet ismerve,
de majd egyszer, valamikor... szürkéből vagy barnából...
És van ez az overall-dolog. Hogy ebben hogy lehet vécére menni az számomra rejtély (illetve nem, de az milyen már, hogy melltartóra vetkőzik az ember egy pisilés kedvéért), viszont ez határozottan tetszik.
Van rövidebb szárú variáció is, az nem annyira izgat, de ez a bokáig érő bejövős, valami hűvös tapintású szellős anyagból jó játszóterezős darab lehetne a júliusi meleg reggeleken-estéken...
Addig meg ülünk itt a tavaszi télben és a varrógépről ábrándozunk (jelen pillanatban a térerő nélküli világvégén, anyósnál):
(a poszt fotói, az utolsó kivételével a Burda weboldaláról származnak)
4 megjegyzés:
És eljövel ismét a bő nadrágok kora...
Ez szerintem nagyon elegáns. Főleg a hozzá passzoló kabáttal...
már én is várom a bővebbnadrágokat, nekem nem áll jól a testhezálló :) az a rózsás kép nagyon szép, de ijesztő is. mi lesz a pálinkafákkal? szerencsére mi kimaradtunk ebből az áprilisi télből!
Az almavirág, nem rózsa, és a pálinkafák is virágban voltak... bár szerintem nem is a hó árt a termésnek, hanem az, hogy nem járnak a megporzó rovarok. Amúgy a hó előtti napon itt olyan vihar volt, hogy a szomszéd egyik öreg körtefájának a teteje átesett az anyósom udvarába. Meg mindent felborogatott az udvaron, a kinti hintát is. Az asztalt is... akkor meg amiatt nem repültek a méhek.
Megjegyzés küldése