Nem voltunk barátok. Igazából semmiféle szál nem volt közöttünk, a tág család ünnepein összefutottunk évente kétszer-háromszor mindaddig ameddig E.-ék el nem váltak. Most mégis sokkolt a halálhíre, úgy is, hogy kb fél éve tudtam: súlyos beteg. Az idén 40 éves lett volna.
Ma a temetésen arra ébredtem rá, hogy az ember ilyenkor nem is azt siratja aki elment, hanem azokat akik maradtak. Nekem leginkább a kisebbik fia sírása markolt a szívembe. És az, amikor meghallottam, hogy a nagymamája is ott van az unokája temetésén.
A felesége nálam úgy 4-5 évvel fiatalabb. Most özvegyasszony, egy kisiskolás és egy óvodás gyerekkel.
Megviselt ez a temetés. Szemmel láthatólag még a papot is, a hangja elcsuklott néhányszor - nehéz, nagyon nehéz nézni az apa nélkül maradt gyermekeket - a nagyobbik hirtelen felnőtt lett -, és a gyermek nélkül maradt szülőket is, akik pár nap alatt több évet öregedtek.
Nyugodj békében, Józsi.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése