Egyre szürkébb

Most már lassan kezd nagyon téliesedni a helyzet. A nappalok nagyon rövidek, a kelet elköltözött valahova a dél szomszédságába.
Köd is van, nincsenek színek...

Tegnap falun voltunk, dél körül egészen kellemes volt dolgozni az uvdaron, utána már nem annyira.
Én kezdek optimistább lenni, talán mégis van megoldás a helyzetünkre és már annyi apró győzelmet tudhat magáénak a kisember, hogy kezdi jól érezni magát. Szeretem ezt a puliszkát ami itt van. Olyan meglepős, még a szakácsait is meglepte.Akik azt hitték, hogy itt tényleg bármit meg lehet csinálni, hát tévedtek. Én meg továbbra sem hiszek az összeesküvés-elméletekben, csak azt tudom elfogadni, hogy a politikusok gerinctelenek. Ez a véleményem minden nap változik negatív irányba. De ezt ne ragozzuk.
Az élet attól megy előre.
Klárika közben elmúlt másfél éves. És valami nagyon megváltozott: amikor olyanja van akkor szófogadó és lehet vele egyezkedni. Megérti mi a "később" és kivárja.
Végre sikerült az elválasztás is, az is sok változást hozott magával. Például jobb alvást mindkettőnknek. Azt hiszem emellett meg már lekezelte magában a mozgásfeljődés problémáit és ettől is nőtt az alvásigénye.

És eszik. 
Én pedig kötögetek.
Téliesek: kesztyűk minden mennyiségben.
Előbb ez a piros készült el:

A minta az Entangled stitches (temészetesen Julia Müller), 2.5 mm-s tűkön, zoknifonalból.
Szeretem, ahogy minden vonal külön úton célba ér rajta.

(a színe a felső képen jó, ezt nem szereti a gépem, és sehogy se sikerül olyan fotót készteni, hogy mindenben megfeleljen a valóságnak, ez van)
Most pedig egy kapucnis kesztyűt kötök, saját kútfőből.

Vastag fonal, vastag tű - ezzel mégis elmolyoltam 3 napot, igaz, a saját ötletet sokat kell számolgatni és hát bontani is. Ehhez sapka is lesz.
A terveim száma természetesen megint messze az időm mennyisége fölött van.
Most várjuk a kék eget, lesz még. Optimista vagyok. Hosszútávon is.

És várom a Karácsonyt.