Merjem azt mondani, hogy eljött az az idő, amikor Klárika alszik, én meg már ébren vagyok? Ma egy ilyen nap van.
Már egy órája vagyunk ebben a hihetetlen állapotban.
Amikor kijöttem ilyen volt az ég alja:
őszies napfelkelte. Már nagyon más irányban mint nyáron. Szeretem.
Aztán a kávémmal ültem és kötöttem, közben egészen felkelt és idesütött a nap egy sávban.
Ha ez rendszeressé válna, milyen szép lenne!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése