Ma szabadnapunk van, a nemzeti ünnepünknek köszönhetően, amit én azért érzek csupán ünnepnek, mert nem kell munkába menni, nekem más jelentősége nincs. (Meg egyáltalán, Erdély, és főként az erdélyi magyarok számára gyásznap kéne legyen. De hát a történelem dolgait kár boncolgatni, inkább foglalkozzunk a mával.)
Az elmúlt időben kötögettem, de sehogyse sikerült fotózni. Eddig azt hittem, csak a délutáni fények teljesen alkalmatlanok a fényképezgetésre, de tévedtem, ma
Befejeztem a rég elkezdett puha stólát, de nem varrtam még el a szálait (igen, tudom, lusta vagyok hozzá...):
S ha már kasmír: annyi kezd lenni már itthon, hogy nem tudom hova rakni őket. Itt egy újabb adag,
Búcsúzóul, mielőtt visszamennék a fényre kötni, egy csokor kasmír:
6 megjegyzés:
Gyönyörűek.
Kedves Annamari!
Nagyon szépek a munkáid és gyönyörűek a fonalaid.
Korábbi bejegyzésedben írtad, hogy valójában pulóverként veszed, amit felfejtessz.
Kérlek segíts nekem!
Kellő tapasztalat híján, miről lehet felismerni (ha nincs cimkéje), hogy a pulcsi anyaga kasmír?
Köszönöm!
Marcsimami, tapasztalat híján csakis a cimkéről.
Én alapállásban 10 órára vagyok hitelesítve. Persze gyerekek mellett ez kizárt. Ha lenne én simán elindulnék az Olimpiám hosszútávú alvásban.
A kötéseid, fonalaid szépek, mint mindig.
Akkor megnyugodtam, hogy nem csak én vagyok ilyen mormotaalkat :o)))
Isteni lett a puha stólád, és az a fodor a szélén:) Nagyon nőies lett!
A Kasmír fonalak csudaszépek, nem csodálom hogy nem tudsz velük betelni, mióta nekem is van egy habos rózsaszín;) én sem tudok, és ha véget ér a tél, és finomabb holmikról álmodozom, ő lesz az első akibe belebököm a tűimet.
Megjegyzés küldése