A napokban újra sokminden történt, ami nem kötés. Kötni csak szigorúan este tudtam... és bizony volt, hogy nem sokáig bírtam.
Volt egy kemény munkahelyi bonyodalom, aminek minden kollegámra és rám is volt negatív kihatása, ma tisztázódott, részben, de a következményeket még csak ezután fogjuk látni. Hát nem várom...
Aztán egy nyárutó-szerű periódus után, amikoris a szomszéd utcában kinyíltak a margaréták, eljött a tél is, ma már egész nap negatívban voltak a hőmérsékletek, és tegnap este óta havazgat.
Aztán: újra megbizonyosodtam arról, hogy addig jó az ember, míg ad. Utána már nem... az volt ugyanis, hogy nem adtam oda pénzért megvásárolt mintát, és akkor már annyira sem méltattak, hogy bár annyit mondjanak, hogy értik, oké.
Tudjátok, régebb nem titkolóztam, ha volt valamim elküldtem, de a régebbi történések után már meggondolom. Már nem szoktam fordítani sem, az időm ugyanis nekem is csak napi 24 óra, aminek egy része (nagy része) nem kötéssel telik.
Volt, hogy elküldtem egy-egy mintát, és utána meg se köszönték.
És közben meg elgondolkodtam azon, hogy a blog egy nagyon jó felület... végülis az ember ott megszabhatja, mi kerül fel, és mi nem, rendelkezik a tartalommal, anélkül, hogy bárkinek bármiért is magyarázattal tartozna. Úgyhogy maradok a blogomnál, el fogok zárkózni más nyilvános felületektől, amiket nem én adminisztrálok...
6 megjegyzés:
Ó Annamari, nagy ölelés neked!!! Megértelek teljesen és osztom is a véleményed.
Munkahelyi mizéria teljesen le tudja építeni az embert, drukkolok, hogy minden jó irányba forduljon.
(kötni most én sem tudok, rendszeresen belealszok, meg most a pici is beteg volt, erre én döltem ki)
Én minden áldott nap azzal kezdem a netezést, hogy megnézem, írtál-e. És mindig örül, ha végre! ;)
(A többit meg nagyon sajnálom.)
Én is küldök egy nagy ölelést!
Köszönöm, Lányok!
Drága Annamária, én se vagyok benne biztos, hogy megköszöntem-e az arckrém receptet, pedig azóta se használok mást, és szemmel láthatóan jó, nem csak nekem, a lányomnak is.
Márta néni, leleveleztük, de még egyszer nagyon szívesen, örülök, hogy használ. Én is csak ezt vagyok hajlandó magamra kenni :o)
Konkrétan egy olyan személyről beszélek, akinek elküldtem a fehér stólám mintáját, aztán kiderítette, hogy a másik, a zöld kell neki, és amikor azt is elküldtem, akkor vége lett a kommunikációnknak. Szóval erről ennyit...
Megjegyzés küldése