Napok óta havazik, és hűl is amellé az idő. Már napközben is csak -6 -ig emelkedik a hőmérséklet, úgyhogy nem is olvad, olyan igazi tél van. Hideg és hó.
Amit szeretek - így Karácsony környékén, de aztán sürgősen tűnjön mindkettő, és jöjjön a tavasz. Vagy még inkább a nyár.
Nem panaszkodni akarok, de már tényleg megoldhatnák a fűtést az irodában, borzasztó hideg van, már a férfikollegák sem bírják nyafogás nélkül. Azzal hitegetnek az illetékesek, hogy a héten, de én ezt akkor fogom elhinni, ha látom és főként - érzem. Aztán meg hiába megyünk ki terepre, mindenütt hideg van, az utakon nehéz közlekedni, mert természetesen nincs rendesen letakarítva (ugyebár, rajtaütésszerűen érkezett a tél december közepén) tegnap Segesvárról hazafele vagy másfél órát jöttünk az 51 km-n.
Nos, szóval, amikor hazavetődök megfagyva már csak melegben akarok lenni, és pihenni. Bár ma úgy van, hogy kimegyünk egyet barátokkal, na én beiktatok egy (-két-három) forralt bort is...
Addig meg kötök egy keveset. Most épp az Eve-t, tegnap elkezdtem, de nem sokat tudtam kötni, eléggé kiütött valami gyomorrontásféle, remegtem, és fájt a fejem is. Eddig jutottam vele (Köszönöm a fonalat, Bucilla!):
de hát a 2.25 mm-s tű nem is enged túl gyors haladást, na meg ameddig a pikós részt összekötöttem önmagával, hát az is egy idő volt.
Viszont: már tegnapelőtt befejeztem a sötétzöld kasmírstólát, csak a fotózással maradtam el.
A mintája a Haapsalu sall-ból az Õnnelehekiri, a négylevelű lóherét mintázó csipke.
Méretei: 140*60 cm, 45 gramm
Tű: 3,25 mm bambusz
December 3-13 között készült
A szegélyét körbekötöttem a szélszemekre, na és ehhez is megtaláltam egy jó megoldást, hogy felgyorsítsam a szélszemeken a megfelelő szemszám elérését - nem a felszedett szemek számát igazítom bontással és újraszedéssel, hanem az első soron osztom el a megfelelő számú szaporítást.
A fonal, amit használtam hozzá egy egyágú pókhálóvastagságú (inkább vékonyságú) kasmír,
nagyon finom és puha, saját bontásból származik.
Az egész stóla olyan, mintha nem is volna, annyira könnyű és vékony. És mégis olyan beleburkolózós, olyan ünnepi, karácsonyi, színben, puhaságban, melegségben.
It is wintertime here in Transylvania, cold and snow... Yesterday i started to knit the Eve-gloves, i love the pattern, it is just i could not knit too much, i really felt sick.
I finished the green cashmere-stole, and i love it. It is 140*60 cm, 45 grams, knitted with 3.25 mm bamboo-needles. The edging is knitted on the side-stitches, in rounds.
The yarn is my own reclaimed cashmere, 1-ply deep green softness, the motif i used is from Haapsalu sall book, named Õnnelehekiri - a pattern i really like.
8 megjegyzés:
Az a pikós kezdés nagyon jól néz ki, de nagyban közrejátszik a fonal színe, csodás!
A kasmír stóláról már nem is beszélek, egyszerűen fenséges!
Köszönöm, Nöné! A fonalat Bucika követte el, és, mint azt már megszoktuk tőle, gyönyörű lett.
Annamari, ez a zöld stóla mesés lett, légies és gyönyörű! Az Eve ismét egy neked való kihívás, de úgy látom, az is különlegesen szép lesz. (Megj: a tőled kapott kendő most is jólesően melengeti beteg torkomat.)
A stóla valami fenséges lett ebből a színből:) A kesztyűd sem lesz hétköznapi, már most imádom:)
Igen, ez a stóla annyira könnyű, hogy mikor rajtam van, amit kaptam tőled, mindig néznem kell, hogy nem hagytam-e el, mert nem érzem a sulyát, csak mintha valami körbelehelne vele.
Annamari !
Mióta bezártad a blogod azóta nem is próbálkoztam jönni, csak sajnáltam a dolgot.
Most valami azt súgta próbáljam meg és lőn csoda :-)
Nagyon szépeket alkottál és sokat.
Megint folyamatos látogatód leszek.
Köszönöm!
Irenka, Márta néni, örülök, hogy tetszik!
Bucika, a kesztyű nem hétköznapiságához a fonalad is hozzájárul!
Mmama, visszavárlak!
Te már csak ugy lazitásnak elkövetsz egy-egy ilyen leheletnyi csodát aztán ráadásnak egy tekervényes kesztyűt :)Gratula! szurkolok, hogy végre legyen fűtés az irodátokban, ezek embertelen körülmények, nem tudom, hogy várják el, hogy így dolgozzon az ember...
Megjegyzés küldése