2011. május 1., vasárnap

Dió

A diófa (Juglans regia) megint egy olyan növény, amelyet mindenki ismer - nem sokat fogok mesélni a rendszertanáról (a diófafélék - Juglandaceae családjába tartozik) vagy az anatómiai sajátosságairól - tudjuk, hogy fa, felismerjük a kérgéről és leveleiről.
Nálunk ültetik, de a Balkán félszigeten és Előázsiában a spontán flóra része. Vannak adatok, melyek szerint a Kárpát-medencében is léteztek vadon élő dió-populációk.
A diófát mindig nagyra becsülték, a halhatatlanság jelképe volt az archaikus néphitben és sok mitológiában léteznek hozzá fűződő legendák: Artemisz görög istennő szívesen nézte a diónimfák (kariatidák) táncát, a germán mitológia a védelemként dióba varázsolt aranyalma mellett mágikus erőt is tulajdonít a diónak - az agyvelőhöz való hasonlósága miatt.
Talán picit érdemes volna a virágaira kitérni: egylaki - ez azt jeleni, hogy a hím és női virágok ugyanazon a fán, de egymástól külön helyezkednek el.
A hím virágok lecsüngő zöld barkák, melyek elvirágzás után megfeketednek.
A nővirágok végállók, két húsos bibével. A megporzást a szél végzi, ezután a női virágokból alakul ki majd a csonthéjas termés, melyet húsos burok borít.
Egy érdekes tény az, hogy az diófa által termelt juglon nevű anyag gátolja a növények fejlődését - ezért van az, hogy diófák alatt nem sokminden tud megmaradni (allelopatikus hatás). A gyökerek is kiválasztják ezt az anyagot, de nagyrészt a levelekben tárolódik, ezért nem szabad a talajba beleforgatni a lehullott dióleveleket.
A dió igen fontos haszonnövény.
Fája értékes alapanyag, a bútoripar előszeretettel használja.
Gasztronómiai értékéről nem is kell írnom, mindenki ismeri. Jóízű olajos magva azonkívül, hogy a cukrászat fontos alapanyaga, az egészséges táplálkozás összetevője is.
Gyógynövényként ritkán használják, de van gyógyhatása is: a levelek és a barkák összehúzó, gyulladásgátló, féregűző, vízhajtó hatásúak.
Sokkal fontosabb azonban a sok egyéb haszna:
- rovarirtó hatása van - a szekrénybe helyezett diófalevelek elűzik a molyokat
- az áztatott diófalevelekből készített folyadék gyomirtó hatású, de hordómosásra (fertőtlenítésre) is használták.
- a burokból fapácot készítenek
- festékanyagkét használják: a levelei, a kérge és a burka is tartalmaz festékanyagokat, melyek zöldre, barnára vagy feketére festenek gyapjút, bőrt. A dióbelet elválasztó fásodó hártya is fest, porrá őrölve hajat festettek vele barnára.
- a levélből készült főzetet hajmosáshoz használták.
Post about the walnut - uses and stuff...

5 megjegyzés:

  1. Megint egy csomó új dolgot tudtam meg olyasvalamiről, amiről azt gondoltam ismerem...:-) Nagyon jó ez így, hogy a gyönyörű kötéseid közzé becsempészel ilyen botanikai kitérőket. Mindig szívesen olvasom...

    VálaszTörlés
  2. Köszönöm, mostmár más szemmel nézek az udvarban álló vén diófára. Szavaztam én is, szerintem így egymás mellett nagyon jól megférnek a dolgaid. Én szívesen olvasom ezt is, és a kötött beszámolóid is.

    VálaszTörlés
  3. na, ezt szerettem volna! :o)
    (köszönöm is)

    VálaszTörlés
  4. Örömmel írom ezeket a posztokat. S így, hogy érdekel titeket, annál inkább.

    VálaszTörlés